Simon Mária Anna: A Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeti könyvtári hálózata (A MTAK kiadványai 51. Budapest, 1966)
A hálózat kialakulása és története 1965-ig
11 hajtották végre az elnöki utasítás nyomán gyors egymásutánban napvilágot látott alapvető fontosságú intézkedéseket. Ilyen volt elsősorban a szervezeti szabályzatok kidolgozása és jóváhagyatása. — Az ügyrendek kidolgozása már lassabban haladt: elkészítése az összes munkafolyamatok felülvizsgálatát is szükségessé tette. Állományvédelem Az állomány könnyebb áttekinthetőségét és az állományvédelem megszilárdítását tűzte ki célul az 1961 elején életbe lépett egységes leltári utasítás. A hálózati központ által — 1960 óta már függetlenített hálózati-módszertani munkatárs működött — kidolgozott leltári nyomtatvány lehetővé teszi a könyvtári állománynak féleségek és eredet szerinti megkülönböztetését. Az állományi éleségek négy csoportjának (könyv, periodika, különlenyomat-aprónyomtatvány, egyéb) megkülönböztetése lehetővé teszi az összetétel és a gyarapodás jellegének gyors áttekintését. A leltári utasítás sikeres megvalósítását nagymértékben segítette az a körülmény, hogy a könyvtárosok belátták hasznosságát — de támogatta azt az új, áttekinthető, célszerű nyomtatványok bevezetése. Az egységes nyomtatványellátás megvalósítása is a már említett alapelvek szellemében ment végbe; kötelező érvénye alól kivételt képez pl. az Eötvös Könyvtár, ahol hagyománytiszteletből és célszerűségi szempontokból is ragaszkodtak a régi, nagyalakú naplókhoz. Jellemző azonban, hogy alig egy év leforgása után a könyvnapló kivételével az Eötvös Könyvtár is rátért az új leltár használatára. Ugyancsak az állomány fokozottabb védelmére készült el a következő nyomtatványfajta: a kétrészes kölcsönzési térítvény. Használata csak ott nem vált kötelezővé, ahol kártyás kölcsönzéssel valósították meg a kettős (kölcsönző neve és kikölcsönzött mű szerinti) nyilvátartást. A könyvtárak legértékesebb anyagának, a folyóiratoknak pontos nyilvántarása mindenütt sok gondot okoz. Ezen a területen kívántunk segítséget nyújtani és rendet teremteni a kardexlapok használatának kötelező bevezetésével 1963-ban. A kurrens folyóiratok egységes és pontos nyilvántartási rendjének kimondásával kiegészültek az állományvédelem érdekében hozott intézkedések — gyakorlati megvalósulását ellenőrzik a könyvtári törvényben előírt, a valóságban azonban mindig elmaradt tételes állományrevíziók. E revíziók megszervezése különösen a régebbi alapítású nagyobb könyvtárakban okozott sok gondot — és hogy nem hiábavalóan, azt a revíziók által kimutatott hiányok igazolták. Lelkiismeretes, alapos vizsgálatok igyekeztek felderíteni a hiányok okait — és majd minden esetben bebizonyosodott, hogy a ki nem elégítő személyzeti ellátottság, az ebből eredő laza könyvtári rend, ezenkívül költözkö-
