Simon Mária Anna: A Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeti könyvtári hálózata (A MTAK kiadványai 51. Budapest, 1966)
A hálózat kialakulása és története 1965-ig
10 kapcsot jelentett a központi könyvtár tevékenysége (különösen 1952 után) a devizaellátás és a nemzetközi csere lebonyolításában. Különféle tervek készültek főképpen a hálózati anyag egységes feltárására, ezek azonban olyan maximális anyagi és személyzeti igényeket jelentettek, hogy megvalósításuk nem sikerülhetett. Szemben az egyetemi hálózatokkal, ahol ebben az időszakban történt meg a központosítás, az akadémiai intézetekben mutatkozott lehetőség a helyi, önálló könyvtári és feldolgozó munka kiépítésére. Ez a körülmény, valamint feltehetően az intézeti önállóság, függetlenség féltése okozta, hogy a központosítás kérdésében nem tudott egységes, a nehézségek legyőzéséhez eléggé meggyőző álláspont kialakulni. Elnöki utasítás 4 Fordulatot az akadémiai intézeti könyvtárak helyzetében az 1960. év végén az 1956. évi ún. könyvtári törvény 1 végrehajtási utasításaként megjelent 13/1960. MTA. (A. K. 20.) sz. utasítás (továbbiakban: elnöki utasítás) hozott. Ez az intézkedés az intézeti könyvtárak és az intézetekben folytatott dokumentációs tevékenység hálózati központjának mondta ki az Akadémiai Könyvtárat és ezzel megszilárdította a hálózat szervezeti kereteit. A közös célkitűzéseken túlmenően, lehetővé tette az egységes munkamódszerek bevezetését. Megjelölte a hálózati központ feladatait (állománygyarapítás és nemzetközi csere szervezése, központi katalógusok szerkesztése, módszertani segítségnyújtás, képzés- és továbbképzés), ugyanakkor meghatározta a könyvtárak eredményes működéséhez szükséges helyiség- és személyzeti normákat is. Figyelemre méltó az elnöki utasítás 3. § (3) pontja, amelyben az intézeti könyvtárvezetők kinevezését és elbocsátását vagy áthelyezését az Akadémiai Könyvtár igazgatójának véleményétől is függővé teszi. Éves munkaterv, jelentési kötelezettség, a rendszeres állományrevíziók kötelezővé tétele, valamint az önálló szervezeti szabályzatok és ügyrendek kidolgozására vonatkozó intézkedések az elnöki utasítás legfontosabb pontjai. Az elnöki utasítás értelmében megkezdődhetett a rendszeres hálózati munka, az elengedhetetlenül szükséges könyvtári rend megvalósítása. A hálózati központ elgondolása kezdettől fogva a rugalmas centralizáció elvén alapult: fokozatosan egységes, eredményességet biztosító munkamódszereket kell bevezetni, ugyanakkor azonban messzemenően figyelembe kell venni a már kialakult jó módszereket. Ennek az elvnek a következetes érvényesítése tovább szilárdította az intézetekkel már kialakult kapcsolatokat. Az állománygyarapítás és csere központi szervezésével már évek óta foglalkozó központi könyvtárhoz bizalommal fordultak az intézetek és viszonylag könnyen, különösebb zökkenők nélkül
