Sáfrán, Györgyi: Lettres de Romain Rolland a Marianne Czeke dans la Bibliotheque de l'Académie des Sciences de Hongrie (A MTAK kiadványai 48. Budapest, 1966)
Romain Rolland levelei
140 beszéltem róla többet. De ha az az értelme, amit ma mond nekem („Ma is élnének mind a ketten, ha egyesültek volna..."). Ha bizonyos ebben — akkor megragadó ez a vallomás és főbenjáró fontosságú. Semmiképpen sem zárja ki Teréznek Beethoven iránt érzett szerelme lehetőségét (ez más kérdés), de egyenes utalás 1804—1805 telére, Teréz és Charlotte leveleire, amelyek Pepi és Beethoven szemük láttára fejlődő érzelmeitől riadoznak. Súlyos értelmű mondat ez. (De nem képzelhető el valami félreértés, hogy Teréz ezt ilyen módon írta? Szívemből kívánom, hogy ne legyen.) Ami az 1809—1810-es Napló-lapokat illeti, amelyeket szíves volt másolatban megküldeni, ki sem mondhatom, milyen mély hatást tettek nővéremre és rám .. . „Unalmasak" ezek a lapok? Szenvedélyesen megindítóak. * O, micsoda lánglélek ez az úgynevezett „intellektuális" és „hideg" Teréz! Micsoda belső tűz! Ha ügyetlenek is a francia szavak, a héj alatt a léleknek micsoda hatalmas feszültsége érzik! Micsoda nagyszerű szüksége a teljes igazságnak, mily könyörtelen világosság önmaga előtt! És ugyanakkor, amikor pillantása könyörtelenül önmaga mélyébe hatol, hogy illan el előle folyton ez az erős, gyönge, összetett lázongó természet és mily nagyszerű látvány ez a belső küzdelem, amely a legnemesebb győzelemmel végződik, fölér a legszebb lelki drámákkal! Még azok a Stackelbergról szóló jegyzetek is, 1810 októberéből (amelyeknél tarthatunk a durvalelkű olvasóktól), ó, ezek is mennyivel közelebb hozzák Terézt hozzám, s mennyivel érdekesebbé teszik! A gyöngeség, amely leteríti, amikor tudomására jut... A felindulás vad hangjai, vad bevallása annak, amit önmagában fölfedez . . . milyen gazdag természet! Es ezt ábrázolták hidegnek? ... ö könyvbújó asszony? Más körülmények között shakespeare-i hősnő lehetett volna!. . . (Arra használni föl ezeket a lapokat, hogy „szerelmessé" tegyük Stackelbergbe, komolyan és tartósan — erről szó sem lehet. Ennek halvány valószínűsége sincs. Egy ilyen töredékben az a fontos, hogy megmutatja őt, mennyire ki van szolgáltatva bármilyen hirtelen, váratlan vonzalomnak, bármennyire szégyelli is és igyekszik szabadulni. És épp ez az, ami nagy!) — Küldeményeivel kapcsolatban ezer írnivalóm volna még. Később majd apránként megírom. Ma csak meg akartam köszönni, elmondani, mily boldog vagyok, hogy a maga révén kapcsolatba kerültem (mondhatnám: benső közösségbe) — Terézünk titkos belső életével. Mindaz, amit olvasok és megtudok tőle, lélektanilag egyre természetesebbé teszi előttem azt a föltevést, hogy ő az „U nsterbliche G el i eb t e". — Es mégis, egészen más, külső, nem lélektani okokból nem hiszem, hogy ő az ... Valóban azt mondhatná az ember, hogy ebben az esetben a véletlen tetszelgett a félreértések lehetőségeinek szaporításában. A „Louis" (Migazzi) név után, amely oly soká vitte tévútra a kutatókat, az a megragadó naplójegyzet (1837) első júliusi napjairól valóban hihetetlen koincidencia! Es aztán azok a (hozzávetőleges) adatok, amelyeket a pörről közölt velem a Stackelberg első .szökéséről hozott ítélet, a Terézre kényszerített újabb családi kötelezettségek stb. lélektanilag erősítik a föltevést.
