Sáfrán, Györgyi: Lettres de Romain Rolland a Marianne Czeke dans la Bibliotheque de l'Académie des Sciences de Hongrie (A MTAK kiadványai 48. Budapest, 1966)

Romain Rolland levelei

133 zel udvariasan csipkelődik.** Teréznek 1807 nyarán Franzhoz írt levelében (melyet Martonvásárról Karlsbadba menet írt)*** ez áll: „Beethoven sah ich di e l etzt e n T ag e s ehr v iel..." (De hol? Nem Martonvásáron, mivel Franznak ír, aki Martonvásáron van, talán útközben?) 1808-ban kezdődik az a hosszú időszak, amikor Terézt feláldozták, Franz teljesen birtokába vette Martonvásárt, Pepi Stackelberggel való házassága következtében stb. Egy kicsit Hamupipőkéje lesz a családnak, rázúdulnak az összes családi kellemetlenségek, Teréz visszahúzódik és magába mélyed. Beethoven viszont egyik csalódásból a másikba esik, s ezek közül a legfájdálmasabbnak látszik az, melyet Malfatti Teréz okozott, akit 1810ben feleségül akart venni. Ebben az évben, mikor Bettina meglátogatja, teljesen egyedül van. Tárgynélküli szenvedély emészti s lázadozik a sors ellen. Tudja, hogy az élet elmúlik és kényszerítő szükségét érzi annak, hogy megházasodjék. (Ez az érzés nemsokára könyörgő, majd kétségbeesett lesz.) Mert ez a szegény ember, akit a süketség napról napra jobban elzár a világtól, érzi, hogy elvész (elvész a boldogság és a családi élet számára) ha nem talál minél előbb egy asszonyt, aki neki szenteli magát. (Bettina férjhezmenetele 1811-ben majdnem akkor, mikor megismerte, búskomorságát még jobban felkelti és érezteti vele azt az ürességet, melybe elmerül.) Ilyen feltételek mellett azt hiszi (erkölcsileg), hogy azt fogja az élettől kérni, amit 1800—1805 között követelt és hogy egy nőnek mint Teréznek a megtalálása nem felfedezés számára? Es az 1811—1812 Teréze sem az már, aki volt Toni idejében és még nem az, aki „ g ehört der Menscheit" és az, aki később írni fogja, ő is kétségbeesetten: „Ich mu s s mir s elb s t B ahn m a ch e n, wenn niemand für mich sorgt." (1815—1817)? Mindkét részről 1811—1812-ben két felsőbb lényt látok, akik elmerülnek és kiknek kétségbeesett erőfeszítéseket kell tenniök — az utolsót —, hogy magukat megmentsék. (Ez az, ami Beethoven 1812-es Halhatatlan Kedves-hez írt levelének egyedülálló jellegét adja.) Tehát 1811. február 2-án Teréz levelet ír Pepinek, amelyben lemásolja azt a levelet, amit Beethoventől kapott. Ez a levél végtelen boldoggá tette őt. (Ebben a levélben Beethoven Teréz „génie"-jét magasztalja és annak a vágyának ad kifejezést, hogy megkaphassa Teréznek egy rajzát. Ez a rajz lelkes hódolat volt Teréz részéről Beethovennek, mert egy sas jelképeként ábrázolja, amely a nap felé néz!****) [Romáin Rolland jegyzetei]: ** a levelet Zellner: Blatter für Theater und Musik-ban adták ki 1867-ben. *** Liepmannssohnnál Berlinben 1921. december 2-án vásárolt levél (Katalógus 447. sz.) **** Breitkopf és Haertel által 1910-ben kiadott levél. És ne felejtsük el, hogy időközben Beethoven Teréznek ajánlotta az 1810-ben megjelent op. 78. szonátát!