Sáfrán, Györgyi: Lettres de Romain Rolland a Marianne Czeke dans la Bibliotheque de l'Académie des Sciences de Hongrie (A MTAK kiadványai 48. Budapest, 1966)
Romain Rolland levelei
130 munkáim gyümölcsét, s aki nemegyszer leszedni is segített), mindkettőnket ugyanaz a gondolat ragadott meg: de hiszen mindez megegyeznék azzal a föltevéssel, hogy Teréz az „unsterbliche Geliebte"! Nézze csak: 1812. szeptember 12: „Auf s neue fange ich die s e Tagebücher an n a ch e in er schmerzvollen Unterbrechung von 1 x/ 2 J ahr e n." Másfél év! De hisz épp 1811ben volt Beethoven olyan szoros benső barátságban a Brunsvikokkal, hogy írt Teréznek s az elragadtatott Teréz egy Beethoventől kapott levélről írt Pepinek és hogy Beethoven Ferencet testvérének nevezte ... stb. A naplónak ez a hiánya nem egyezik-e meg a szív hasonló zavaraival? Azt mondhatná — amit néhány sorral alább ír —, hogy Teréz bánatát a „treurigste E p o ch e un s er e s L eb en s s eit e in em J ahr v oll N o th u. Ar mut" ... — egy pör és egy birtok elvesztése magyarázza .... De gondolja, hogy az anyagi gondok meggátolhatták a naplóírásban? Gondolja, hogy eléggé megmagyarázzák a „s ch m e r z v oll" és „traur ig s t" szavakat (különösen az elsőt)? Másfelől pedig tudja-e, hogy így magyarázatot talált volna arra (ami régóta kérdéses), hogy a házassági tervek (ha elfogadjuk a föltevést) miért hiúsultak meg véglegesen a család épp most bekövetkezett anyagi romlása miatt! Es magyarázatot arra, hogy Beethoven a Halhatatlan Kedveshez írt levélben miért hangsúlyozza az ideiglenes elválást és a kenyérkeresetet! — mert most már világos, hogy Teréz és Beethoven házassága (amely mindenképpen jelentős erkölcsi és társadalmi kellemetlenségeket hozott volna, sőt valószínűleg szakadáshoz is vezetett volna a családban), lehetetlenné vált, esztelenséggé a most mutatkozó anyagi körülmények között! A Brunsvik-nővérek félig-meddig szükségben, vagy legalábbis a jövőre vonatkozólag anyagi bizonytalanságban vannak — Beethovent pedig fokozódó süktesége élete végén bizonytalanságra és nehézségekre ítéli! Érthető, hogy az a negyven éven túl levő ember, aki a Halhatatlan Kedveshez írta a levelet, a távollét és a belenyugvás bizonygatását kereste, ahelyett, hogy visszaélt volna a női gyöngeséggel (ahogy a levélben olvasom). Mindez semmiben sem gyöngíti sem az ön ellenvetéseit, sem az enyéimet. A kérdés függőben marad és egyáltalán nem sietek megoldani. De ön se oldja meg. Tartsuk fenn kétségeinket és folytassuk az együttes kutatást. Egyesítsük erőnket, mivel mindketten áhítatosan szeretjük Terézt, Beethovent — és tiszteljük az igazságot! Föltevéseimet őrizze meg magának és én is megőrzöm az ön föltevéseit, míg csak olyan — pozitív vagy negatív — eredményre nem jutunk, amely kielégít. További kérdések: Hevesy beszél Teréznek egy füzetéről (10 5. lap ... Istenem, milyen zavaros és rendetlen a könyve!), amely jelzi a Beethovennel 1814-ben váltott leveleket. És a 18 2. lap jegyzete megemlíti, hogy Beethoven valamennyi levelét ellopták Stackelberg kisasszony cselédei, 1870-ben. .. Hát akkor mire következtessünk a Beethovenre vonatkozó hallgatásból, hogy Teréz gondolatvilágában ilyen másodlagos helyet töltött be? Másutt azt olvastam (nem emlékszem már, hogy Thayérnél, vagy Hevesynél), mintha Teréz maga beszélne naplója egy részének meg-
