Sáfrán, Györgyi: Lettres de Romain Rolland a Marianne Czeke dans la Bibliotheque de l'Académie des Sciences de Hongrie (A MTAK kiadványai 48. Budapest, 1966)

Bevezetés

121 S ekkor következik a három befejező versszak, amely nyilván Romáin Rolland-t is elgondolkoztatja, ha ismeri. De nem! A könnyeimmel vétkezek! Valaki él, az élet alacsony zajától Bántatlanul és mindenektől távol, Ki nékem halk vigasztalót üzen: A társam ő, kit régen visszavett az élet, S messzi zenéken át ma újra lelkemé lett. . . Nem bántanak a földi bánatok Jöjjön a sors, próbáljon, törjön és gyötörjön, — A magasokban élek, túl a földön És fönn a fényben véle egy vagyok. A társam ő, kit régen visszavett az élet, S messze zenéken át ma újra lelkemé lett. . . Így lett igaz, s örök a szerelem, Mert hű a hang, s a hangok híveid maradnak, Amíg hívük maradsz. Űj lelket adnak, Mert megújulnak ők is szüntelen... Minden, amit adott és visszavett az élet, Messzi zenéken át ma újra lelkemé lett 5

2 Romáin Rolland ismételten kijelenti Czeke Marianne-hoz írt leveleiben, hogy Beethoven és Brunszvik Teréz között lélektanilag „mindent lehetségesnek" tart, s a Brunszvik Teréz hagyatékában, naplóiban levő aránylag kevés Beethoven-emléket negatív bizonyítéknak tekinti. Saját példájára hivatkozik: tapasztalatból tudja, hogy vannak események és személyek, amelyekről és akikről éppen azért hallgatunk, mert életünkben nagyon is jelentősek voltak. Czeke Marianne nem tudott róla s így természetesen Romáin Rolland sem, hogy Budapest környékén, közelebbről Diósdon, egy Tóth nevű kisiparos család körében nemzedékről-nemzedékre száll a csöndes, de szívós hagyomány, hogy ők Beethoven és Brunszvik Teréz leszármazottai.

55 Nincs ebben a községszerte ismert családi hagyományban semmi hivalkodó. A fiatalokat már nem is érdekli. A hagyomány utolsó, áhítatos őrzői a már részben kihalt, részben még élő 70 évesek generációja. 1964-ben beszélgettem a 74 esztendős Fortenbacherné Tóth Máriával, aki finom tapintattal, egyúttal a legtermészetesebben beszélt a dolgokról s ezzel meggyőzött, 5

2 „A lovag panaszai." Brunszvik Teréz verse. Fordította: T. Szent-Tamási Alma. Magyar Női Szemle, 1936. jan—febr. 1—2.1. 5

5 E helyi hagyományra ketten is felhívták figyelmemet: Ambrus Erzsébet, a Brunszvik-kultusz lelkes terjesztője és J. Ehrlich Hilda, aki gyermekéveit Diósdon töltötte s még iskolás korában hallott e hagyományról. — A családtagok felkutatásában Katona Antalné és Becker Károly segítettek. Ezúttal is fogadják köszönetemet!