Sáfrán, Györgyi: Lettres de Romain Rolland a Marianne Czeke dans la Bibliotheque de l'Académie des Sciences de Hongrie (A MTAK kiadványai 48. Budapest, 1966)

Bevezetés

107 — Három további kötet napló jegyzeteit és édesanyjának írt leveleit közli.

7 Két másik kötetben a már említett Sofiával váltott levelek, míg az eddig megjelent utolsó kötetben Elsa Wolffal, a fasizmus áldozatául esett német írónővel folytatott levelezését tették közzé.

8 A sorozat többi kötetei hozták nyilvánosságra Romáin Rolland levelezését ifjúkori barátjával és írótársával, Charles Péguyvel,

9 volt diáktársával, az esszé-író André Saures-zel,

1

0 egykori tanítványával, majd barátjával Louis Gilletvel,

1

1 Rabindranath Tagoreval

1

2 és Richárd Straussal.

1

3 Nem véletlen, hogy Romáin Rolland legoldottabban, legbensőségesebben nőknek nyilatkozott meg. Életének összegezésekor maga vallja, hogy a velük való kapcsolatai mélyebbek és tartósabbak voltak, mint a férfiakhoz fűződő barátságai. Megmagyarázható ez azzal az életre szóló mély hatással, melyet édesanyja gyakorolt rá. Tőle örökölte a művészi érzékenységet s a zene iránti hajlamot. Róla mintázta első nagy regényfolyama, a Jean Christophe munkájában kiteljesedő anya alakját, Luisát. Anyai barátnője, Malwida von Meysenburg szintén ihlette műveit, illetve nőalakjait: Orsino című ifjúkori drámáját s a Jean Christophe Grazia-ját. Romáin Rolland regényeinek nőalakjai — kritikusainak egyöntetű véleménye szerint — élőbbek, jobban kidolgozottak, mint a férfialakok. Érthető, hiszen m ennapjait köztük, velük élte, sorsuk, egyéniségük mint fényes fonal szőtte át életét. Érdekes az a hallgatással rejtett mély hatás ís, melyet első felesége: Clotilde Bréal gyakorolt rá, akitől epdig közel tízévi házasság után elvált. Erre a belső élményre utal az író Szirmayné Pulszky Henriettenek írt levelében: „Én ismerek valakit — vallja önmagáról — aki fiatal kora óta naplót vezet, titkos naplót, amelyekben mindazokról ír, akiket ismer és akikkel foglalkozik. De éppen arról nem talál 7 Le cloitre de la rue d'Ulm. Journal de Romáin Rolland á l'École Normálé (1886—1889) suivi: de quelques lettres á sa mére et de Credo quia verum. Avantpropos de André George. Paris, 1952. — Printemps romáin. Choix de lettres de Romáin Rolland á sa mére. (1889—1890.) Avec un texte de Malwida von Meysenbug Paris, 1954. — Retour au Palais Farnese. Choix de lettres de Romáin Rolland á sa mére. (1890—1891.) Introduction de Sofia Bartolini Guerrieri-Gonzaga. Paris, 1956. 8 Fraulein Elsa. Lettres de Romáin á Elsa Wolff. Présentées et annotées par René Cheval. Paris, 1964. n Une amitié frangaise. Correspondance entre Charles Péguy et Romáin Rolland. Présentée par Alfréd Saffrey. Paris, 1955. 1

0 Cette áme ardente... Choix de lettres de André Suarés á Romáin Rolland (1887—1891). Préface de Maurice Pottecher. Avant-propos et notes de Pierre Sipriot. Paris, 1954. 1

1 Correspondance entre Louis Gillet et Romáin Rolland. Choix de lettres établi par Mme Louis Gillet et Mme Romáin Rolland. Préface de Paul Claudel de l'Academie frangaise. Paris, 1949. 1

2 Rabindranath Tagore et Romáin Rolland. Lettres et autres écrits. Préface de Kalindas Nag. Paris, 1961. 1

3 Richárd Strauss et Romáin Rolland. Correspondance. Fragments de journal. Avant-propos de Gustave Samazeuilh. Paris, 1951.