Fráter Jánosné: Részletek az Akadémiai Könyvtár történetéből 1865–1875 (A MTAK kiadványai 45. Budapest, 1965)
A szakok szerinti szétosztást és a felállítást egy év alatt, 1866 közepére befejezték. A következő munkafázist az jelentette, hogy a polcokon levő könyvekbe beírták a szakjelzetet, ugyanazokat a rövidített fő- és alszaki jelzeteket, amelyeket a polcokra is felerősítettek, a formátum jelét és a könyv szakbeli sorszámát, a sorszámozást minden nagyságrenden belül újrakezdték. A jelzeteket kis, négyzetalakú vignettákra is ráírták és a könyvekre ragasztották. A nyelvtudományi szakon belül egészen speciális, megkülönböztető módon raktározták és jelzeteitek a görög és római klasszikus írók műveit, ami e két szak raktározási rendszerében helykihagyásokat tett szükségessé az újabb beszerzések esetére. A formátumon belül ugyanis (de csak a nyolcadréten belül) minden klasszikus szerző kapott egy főszámot, pl. 1 = Homeros, 2 = Hesiodos, 3 = Anakreon, 4 = Pindaros, 5 = Aeschylos, 6 = Sophokles, 7 = Euripides, 8 = Aristophanes és így tovább, majd e főszámon belül az egyes műveket ismét számsorba rakták. A jelzet tehát a következőképpen alakult: Gör. irod.O.l : 1 Homeros: Odisszea ,, „ 0.1 : 2 Homeri opera, quae exstant omnia Graece et Latiné. „ ,, 0.1 : 3 Homeros: Uias. Pars. I—II. 2. köt. ,, ,, 0.1 : 4 Carmina Homerica., stb. E rendszert nemcsak szerzőkre, hanem tárgycsoportokra is alkalmazták(Pl. Gör. írod.0.127 : 1 Anecdota Graeca e codd.) Ezt a rendszert vezették a 200. íróig, ezután azonban, nyilván a raktári szűkös viszonyok miatt is, abbahagyták és a beérkezett új könyvek már mind csak a soronkövetkező főszámot kapták. Ezután a könyvek naplózása következett a felállítás rendjében. A könyvek sorszámát, szerzőjét, címét, valamint a megjelenés helyét, évét, a kiadás számát, az úgynevezett inventáriumokba (helyrajzi napló) bevezették. Az inventáriumokat a betűrendes katalógus elkészülte előtt az olvasók rendelkezésre is bocsátották, de roppant nehézkes volt a használata, mert ebben egyegy teljes szak szerepelt számrendben, kisebb szakcsoportokra nem voltak tagolva. Az inventáriumok készítésénél elkövették azt a hibát, hogy a Telekikönyvtárba tartozó könyvek címei mellett nem jelölték meg, hogy azok a Teleki-osztályba valók, ez csak a katalóguscédula készítése kapcsán történt meg, 2 4 az elkészült katalógusok kinyomtatása is elmaradt, és mivel a Telekikönyvtár régi katalógusai elvesztek, így ma már csak roppant fáradsággal lehetne megállapítani ennek a történetileg becses könyvtárnak állományát. Érdekesen tükrözik ezek az inventáriumok a könyvtár akkori állományát, az állomány gazdagságát. Csak példaként mutatjuk be a görög irodalom szakból Aristoteles műveit: Hunfalvy Pál kézírásával összesen kilenc mű van bejegyezve 1865 — 67 között, (a 10. mű már 1872-ben jelent meg, tehát később érkezett a könyvtárba). 2 4 A könyvtár a rekatalogizálás alkalmával ma is megjelöli, hogy a könyv a Telekiosztályba való. 11
