Csapodi Csaba: Beatrix királyné könyvtára (A MTAK kiadványai 41. Budapest, 1964)
9 (Megjegyzendő, hogy a munka megírására BEATRIX királyné biztatta a szerzőt, a felajánlást ábrázoló kép tehát teljesen indokolt.) A lap alsó szegélyének díszes keretében két, egymástól független címer van most, az egyik II. ULÁSZLÓ királyé, a másik BAKÓCZ Tamás bíboros esztergomi érseké. A szakirodalomban általában azzal az állítással találkozunk, hogy ULÁSZLÓ címere alatt kivehetők MÁTYÁS király, BAXÓCZÓ alatt BEATRIX királyné címerének nyomai. A magunk részéről a leggondosabb vizsgálattal sem tudtuk nyomát találni ULÁSZLÓ vörös alapon fehér sasos szívpajzsa alatt a korábbi kék alapon fekete hollójának (a két király címere csak ebben különbözött egymástól). BAKÓCZ címere alatt sem lehet megtalálni BEATRIX címerét, de itt valószínűnek látszik egy korábbi címer eltávolítása, mert a címer fölé helyezett bíborosi kalapot a többi festésnél durvábbnak látszó alapozás veszi körül,— ilyesmi a királyi címer koronája körül nincs, — mintha itt a korábbi korona nem tökéletesen eltávolítható nyomait akarták volna így eltüntetni. Két kis arany-csücsökről is föltételezhet ő, hogy ennek az eredeti koronának nyomai. Az az elgondolás, hogy itt eredetileg MÁTYÁS és BEATRIX címere volt egymás mellett, — de nem egymással összekapcsolva, — elég logikusnak látszik. Hiszen az ajánlás mindkettejüknek szól, és a képen is MÁTYÁS és BEATRIX együtt látható. így tehát lehetséges, hogy a két címer nem possessort akart jelölni, hanem ugyanolyan személyjelölő címer, mint amilyennel a DiDYMtrs-korvinán találkoztunk. Az eredeti terv csakis a MÁTYÁS és BEATRix-címer lehetett, de hogy ez a kivitelezés is megtörtént-e, az már nem bizonyos. Mindenesetre elgondolkoztató, hogy a fehér sas alatt nyomát sem lehet kivenni a fekete hollónak. Főleg azonban érthetetlen, miért vitte el magával Nápolyba a szerző a teljesen kész kódexet, amelyre már ráfesttette az új király, ULÁSZLÓ címerét ? Miért nem ajándékozta neki a későn elkészült kódexet, ha már MÁTYÁS nem élt? Nézetünk szerint a kérdés nyitját az ULÁSZLÓ-BEATRIX házasság bonyodalmaiban kereshetjük. A kódex címlapja kétségtelenül még MÁTYÁS király életében készült, mert másként nem őt ábrázolná, de valószínűleg közvetlenül a király halála körüli időben. A királyi pár alakja már ott volt, eltávolítani nem lehetett, de a címerek talán még nem voltak készen a lap alján. A szerző tehát ügyes fordulattal vagy ULÁszLÓnak, vagy BEATRixnak akarta ajándékozni a díszes kötetet. Az ULÁSZLÓ és BEATRix-címereket tehát azért festtette a címlap aljára, hogy az új királyi párnak vagy külön BEATRixnak mint az új király feleségének kedveskedjék vele. Az ajándék átadása azonban az első időben a házasság titokban tartása miatt nem volt lehetséges, utóbb pedig az érvénytelen házasság fölbontása, illetőleg az azt megelőző pereskedés miatt vált alkalmatlanná arra, hogy a szerző a maga érdekére használja föl. Az elsietett ajándék tehát gazda nélkül maradt, s a csalódott szerző magával vitte Itáliába. Mikor azután 1492-ben meghalt, unokaöccse, JÁNOS palermói dominikánus szerzetes örökölte a kódexet, aki új ajánlással egészítette ki a munkát, amelyben nagybátyja történeti munkáját BAXÓCZ prímásnak ajánlotta. A kötet új címlapot is kapott, ahol most már ő nyújtja át a könyvet BAKÓCZ érseknek. A régi címlapon pedig BEATRIX címerét BAKÓCZÉVUI festtette át. Ezen a helyen már az ULÁszLÓ-címer sem zavart többé, mert a belső lap címerei csak díszítő elemek, nem jelölnek possessort. A RANSANUS-kódex tehát nem külön BEATRIX számára készült, hanem a királyi párnak ajánlott kódexként, de a királyi könyvtárba soha nem került bele. A MÁTYÁS és BEATRIX címerét külön-külön hordozó kódexek sorában harmadikként a sokat vitatott Graduale problémáit kell megvizsgálnunk. 4 2 A nagyméretű, páratlanul díszes kódex jelenlegi első levelén a keret alsó szegélyének díszei közt egy angyal tartja két kezével, külön-külön, egymástól kifelé dőlő pajzson Mátyás király címerét és az aragon címert. VARJÚ Elemér 1908-ban megjelent cikkében 4 3 annak a véleményének adott kifejezést, hogy a kódex francia egyházi szokásoknak megfelelően készült, mert nem ádventtel, hanem húsvéttal kezdődik. VARjunak ez a föltételezése sajnálatos módon sok problémának és sok téves hipotézisnek vált alapjává. Ha ugyanis a kódex francia egyházi szokásoknak megfelelően készült, akkor bizonyos, hogy nem Magyarországon másolták, s francia-flamand típusú festményei miatt szinte kényszerítőnek látszott a föltevés, hogy a kötet a francia király ajándékaként került MÁTYÁS királyhoz 4 4. Bár IIOFFMANN Edit valóban csak VARJÚ tekintélye előtt meghajolva fogadta el a francia 4 2 OSzK Clmae 424. Repr.: BERKOVITS: I. m. 40. t. 4 3 VARJÚ Elemér: Két Corvin-kézirat. Magy. Könyvszle. 1908. 1—25. 1. 4 4 BERKOVITS Ilona: Egy Corvin-kódex származása. Magy. Könyvszle. 1945. 22— 37. 1. UA.: Egy korvina-miniatura. Műv. tört. Ért. 1959. 250—259. 1. UA.: Una miniatura della Biblioteca Corvina Acta Hist. Art. VII. 19(50. 79—80. 1.
