Csapodi Csaba: Mikor szűnt meg Mátyás király könyvfestő műhelye (A MTAK kiadványai 34. Budapest, 1963)

7 memoriae illuminatorem episcopi Waciensis." A harmadik hasonló adat: „Illuminavi Anno Domini 1480 et finivi librum illuminando . . . Ego fráter Paulus de Wacia."

2

0 ZSIGMOND lengyel herceg 1500—150 T-Í budai számadáskönyvében a következő kifejezések fordulnak elő egy „liber „i-ationalis", tehát imádságoskönyv készítésével kapcsolatban: „qui illuminare debuit libellum", „illuminatori" és „quem monachus pingebat".

2

1 OLÁH Miklós pedig idézett soraiban a királyi műhely tagjairól nem azt mondja, hogy illuminátorok vagy hogy miniatorok, hanem körülírva mondja: „festéshez értők" „pingendi peritos". Külföldi analógiák tekintetében ebben az időben a cseh gyakorlat megfigyelése a legfontosabb, az uralkodó közössége folytán. Erre nézve A. HAAS, a prágai állami levéltár osztályvezetője kérdésemre a következő tájékoztatást küldte: A „miniator" szó csehországi eredetű forrásokban nagyon ritkán fordul elő. Egy lá54-ből való kéziratos szótár azt mondja, hogy „miniator minia descibit". Más források szerint a miniator azonos a rubrikátorral, azzal a kancelláriai tisztviselővel, aki a vörös írást és vörös díszítést festette a könyvekbe.

2

2 A madocsai apát címzése első felének értelmezése tehát különböző magyarázatokra adliat módot ; lehet, hogy illuminátor volt, de lehet, hogy a szó eredeti értelmében vett miniátor. Sokkal fontosabb azonban a címzés második felének (liber regius) tisztázása, mert nézetünk szerint ebben az esetben egy régóta meggyökeresedett félreértésről van szó, amely további kétes következtetésekre vezetett. A ,,miniator librorum regiorum" kifejezést felbukkanása óta úgy értelmezték, hogy a király könyveinek, tehát a királyi könyvtár könyveinek a miniátoráról van szó. Méghozzá utóbb ez a magyarázat úgy bővült tovább, hogy a műhelynek legfontosabb, legkiválóbb művésze; föltételezve azt, hogy az ott dolgozó több miniátor közül ez az egy, a madocsai apát kapta mint kitüntető címzést: „akit a királyi könyvek miniátorának büszke címével tüntetnek ki", „a királyi miniátor címet érdemelte ki".

2

3 S ha Johannes Antonius CATTANEO DE MEDIOLANO esetében adva van egy kiváló könyvfestő mester, egy vezető művész-egyéniség, akkor — tekintetbe véve milánói származását — szinte természetesen következett ebből a magyarázat, hogy ő a kezdeményezője a MÁTYÁS király uralkodásának legvégén jelentkező új, észak-olasz, lombard, milánói hatású irányzatnak. BALOGH Jolán így vonja le ezt a logikus következtetést: „a stíluskritika szerint e codexekről (Cassianus, Beda, Evangelistarium, budapesti Trapezuntius, Aristeas, Tolhopf) leolvasható, hogy kellett Budán, a Mátyás által megteremtett miniátorműhelyben egy milánói iskolázottsággal bíró mesternek lennie, ki tevékenységét hosszabb ideig folytatta és nagy hatást fejtett ki, amelynek következményeképpen egy lombard-milánói alapjellegű, de egyéb hatásokat is értékesítő, sajátos, helyi miniatúrastílus alakult ki. Ez a tény összevág az oklevelek nyújtotta adatokkal, melyek bizonyságot tesznek egy milánói miniátornak, a madocsai apátnak hosszú magyarországi működéséről . . . két párhuzamos jelenség állapítható meg, amelyek azonban tudásunk jelenlegi állapotában se nem kapcsolhatók, se nem azonosíthatók". Mégis valószínű szerinte, hogy a 2

0 CSONTOSI János: Magyarországi könyvmásolók és betűfestök. Magy. Könyvszle. 1879. 55, 137. 1. A Stephani szó helyes olvasásáról ld. HOFFMANN Edit: Régi magyar bibliofilek. 24. 1. és BERKOVITS, Elena: Miniatori ungheresi nel Dictionnaire des miniaturisles. Archivio. 1941. 42.1. 2

1 Magy. Tört. Tár. 26. köt. 111, 142, 153. 1. 2

2 Kimerítő tájékoztatásáért ezen a helyen is őszinte köszönetet mondok. 2

3 HOFFMANST Edit: Régi magyar bibliofilek. 163. 1.