Csapodi Csaba: Mikor szűnt meg Mátyás király könyvfestő műhelye (A MTAK kiadványai 34. Budapest, 1963)

8 madocsai apát tevékenységének nyomait a Cassí'anus-csoportban kell keresnünk, mert keletkezésük ideje összevág az apát működésével.

2

4 BALOGH Jolán nagyon tartózkodó és óvatos fogalmazásával szemben HOFFMANN Edit már kétségtelennek veszi a két mozzanat összetartozását. Mivel pedig a Ctmianus-csoportnak az 1489. január 6-ról keltezett Erdődi BAKÓCZ címereslevéllel való szoros rokonságát állapította meg, az 1489. évet tekinti fordulópontnak a másolóműhely fejlődésében, amikor „egy milánói-lodii iskolázottsági! művész lépett a műhelybe, kinek eddig semmi munkáját nem ismertük, de attól fogva elég sok művét. A két oklevél — az írott és a festett — egymást támogatja és annyira egybevág, hogy szinte képtelenség, hogy ne ugyanazon személyről legyen itt szó." Mivel pedig a madocsai bencés apátság ekkor már megszűnt és pusztán címmé zsugorodott, s így „az apát nem tartózkodott Madocsán, megértjük azt is, miként lehetett ő a Budán működő műhely legnevezetesebb és művészi tekintetben irányító tagja".

2

5 HOFFMANN Edit határozottságával szemben mindenesetre helyénvaló volt BALOGH Jolán tartózkodó fogalmazása. Ez kiderül abból, hogy az újabb kutatók: KNIEWALD, BÁNFI és főleg BERKOVITS Ilona a CassianusX és a legtöbb hasonló díszítésű kódexet nem CATTANEO, hanem EELIX RAGUSINTJS, másként PETANCITTS nevéhez kapcsolja, s így az észak-olasz hatások meghonosítását nem kizárólag a madocsai apátnak tulajdonítják.

2

6 BERKOVITS Ilona elsősorban az általában antiphonale néven emlegetett korvina-graduale Magyarországon készült egyik miniatúrájának részletes elemzése alapján ezt a kódexet ismerte el CATTANEO hiteles munkájának, ahol a művész ANTONIO nevét rejti a szalagfonaton olvasható „A" szigla. A graduale mellett az Averulinust és a római missale egy részét illuminólta szerinte a madocsai apát.

2

7 Anélkül, hogy a művészettörténeti vitába, tőlünk távol álló területre, bele akarnánk szólni, meg kell jegyeznünk, hogy semmi okunk nincs annak a föltételezésére, hogy a „királyi könyvek miniátora" kifejezés kitüntetést, művészi értékelést jelentene. Nem más ez, mint foglalkozás-megjelölés. Ezt különben már GULYÁS Pál is hangoztatta idézett cikkében. Ha a miniátor valóban illuminátort, a liber regius pedig a királyi könyvtár darabjait jelenti, akkor pontosan ugyanez a megnevezés illette meg a könyvfestő műhely többi illuminátorát is, legfeljebb róluk nincs adatunk, mert MÁTYÁS király számadáskönyvei mind elvesztek, ULÁSZLÓébol is csak az 1494—1495. éveket tartalmazó töredék maradt fönn. Hátha a többi, elveszett szómadáskönyvben még sok nevet lehetett olvasni hasonló megjelöléssel, és ők is részesültek ilyen kifizetésekben? A ,,miniátor librorum regiorum" kifejezés alapján tehát egyáltalán nem következik az, hogy Cattaneo fráter vagy apát a budai műhely „legnevezetesebb, művészi tekintetben irányító tagja"

2

8 lett volna, s ezzel egyúttal bizonytalanná válik minden olyan következtetés, amely egyes remekbe készül kódexek festését, új irány meghonosítását neki tulajdonítja. 2

1 /. h. 2

6 HOFFMANN Edit: Régi magyar bibliofilek. 93—94. 1. 2

6 BERKOVITS, Elena: Felize Petanzio. 72—74. 1. KNIEWALD, Dragutin: Sitnoslikar Dubrovcanin Félix Petancic. Der Miniaturmaler Félix Ragusinus Petancius. Zagreb, 1958. (Posebni otisak iz Tkalöicevog Zbornika 2. 55—92. 1.) 2

7 BERKOVITS Ilona: Egy korvina miniatura. Műv. tört. Ért. 1959. 250—259. 1. — A magyarországi corvinák. Összeáll, és a tanulmányt írta BERKOVITS Ilona. [Bp.l 1962. 62— 73. 1. I 2

8 HOFFMANN Edit: Régi magyar bibliofilek. 94. 1.