Csapodi Csaba: Mikor szűnt meg Mátyás király könyvfestő műhelye (A MTAK kiadványai 34. Budapest, 1963)

16 a királyi műhelyben, csak MÁTYÁS korára vonatkozólag állítja ezt. Azután így folytatja: ezeknek a másolóknak voltak a munkái majdnem mind a latin és görög kódexek. Tehát a MÁTYÁS-kori másolók munkájával készültek a királyi könyvtár könyvei majdnem mind (ti. a külföldiek leszámításával és azokéval, amelyek régebben készültek). A maga kortársai esetleges munkáiról hallgat. Ezeknek a MÁTYÁS-kori másolóknak volt a vezetője FÉLIX RAGUSINUS Dalmata, aki „szorgalmasan figyelt" arra, hogy tévedés ne kerüljön a másolatokba. Ezt a FÉLIX RAGUSiNUSt már mint öreg embert ismerte OLÁH (tudjuk, hogy addigra már ULÁSZLÓ diplomáciai küldetésekre alkalmazta), és nem mondja róla, hogy az ő idejében végzett volna műhelyvezetői feladatokat. 1510—1516 közt PETANCius már, diplomáciai küldetései befejezése után, mint öreg ember beszélhetett a fiatal apródnak, OLÁH Miklósnak arról, hogy milyenek voltak a MÁTYÁS-kori állapotok a könyvfestő műhelyben és a könyvtárban. Viszont az is igaz, hogy OLÁH — saját szavai szerint — még ismerte a műhely egykori tagjainak nagyobb részét. Hogy lehetséges ez, ha a műhely akkor már nem állott fönn? Mi lett a sorsuk, mivel foglalkoztak az egykori illuminátorok és seriptorok? Egy részük, az Itáliából jöttek, bizonyára hazatértek a távozó olasz humanisták nyomán. Más részük szétszéledhetett idehaza,

0

2 s talán legtöbbjük a főpapok környezetében talált hivatásának megfelelő új foglalkozást. Sajnos, a humanista főpapok könytárainak maradványai tekintetében még szomorúbb a helyzet, mint a Corvina-könyvtárnál. A korvinák tekintélyes része azért maradt fönn, mert követek, humanisták ajándékként vagy maguknál felejtett kölcsönként külföldre vitték. De a főpapi könyvtárak állománya teljes egészükben ott lehetett a püspöki székhelyeken, mikor egy-egy ilyen város a török hadjáratok és ostromok következtében a lángok martalékává lett, s így legnagyobb részük ottpusztulhatott Pécsett, V eszprémben, Győrött, Vácott, Kalocsán, Egerben, Bács városában, Esztergomban. Ami kevés fönnmaradt ezekből, azok inkább szerkönyvek, amelyeket az utolsó pillanatban esetleg elmenekítettek a templomi kincsekkel együtt. Kevés lehetőség van tehát arra, hogy stíluskritikai alapon meg lehessen állapítani, vajon a budai királyi műhely mesterei közül egyeseknek a további működését melyik püspöki udvarban lehet keresni. Ami adat van, illetőleg megállapítás történt a MÁTYÁS halála után a budai királyi műhelyben főpapok számára készült kódexekről, az 1492 előttre vonatkozik.

6

3 A seriptorok és illuminátorok másik és talán legfőbb elhelyezkedési területe a királyi kancellária lehetett.

6

4 A kancellária oklevélkiadó tevékenysége, a díszesarmálisok kiállítása,

6

5 a registratura-könyvek vezetése már MÁTYÁS király korában nagy apparátust telt szükségessé, és ez a közigazgatási apparátus ULÁSZLÓ idején se csökkenhetett, mert a mindennapi élet ment tovább. Az írásbeli ügyintézés nem szűnhetett meg úgy, mint a könyvtárfejlesztés, sőt az anyagi érdekek fokozódásával és a köznemesség előretörésével még növekedhetett is. 6

2 Ilyen seriptor lehetett BONFINI famulusa. 6

3 HOFFMANN Edit KÁLMÁNCSEHI Domonkos 1492-ből szignált imádságoskönyvéről és NAGYLUCSEI Orbán egri püspök psalteriumáról állapította meg stílusa alapján, hogy a budai műhelyben készült. Ez az utóbbi évvel jelölve nincs, de mivel ORBÁN püspök 1492-ben meghalt, ennél később nem készülhetett. (Régi magyar bibliofilek. 117, 126—30. 1.) 6

4 Ilyen lehetett az a „nótárius Ungarus", aki ZSIGMOND lengyel herceg budai kódexét másolta. 6

5 A címeresleveleket a királyi kancellária állította ki, a címerfestők tehát nem „a magyar urak számára" dolgoztak, mint HOFFMANN Edit említi, hanem a kancelláriában. (Régi magyar biblofilek. 181. 1.)