Csapodi Csaba: Mikor szűnt meg Mátyás király könyvfestő műhelye (A MTAK kiadványai 34. Budapest, 1963)
15 Mi szükség lett volna ilyen körülmények között királyi könyvfestő műhelyre? Miért készítettek volna új meg új pompás köteteket, ha a már meglevőknek ilyen volt a sorsa? Mit keresett volna itt a „királyi könyvek miniátora" „büszke címmel kitüntetett" kiváló illuminátor? Ha hébe-hóba mégis kapott még a király ajándékként egy-egy kötetet, mint PETANClUStól, az már nem tudatos könyvgyűjtés, nem szándékos könyvtárfejlesztés eredménye s nem is a budai műhely készítette, hanem egyéni munka. 5 8 A legfontosabb ellenérvként arra vonatkozólag, hogy a királyi könyvműhely legalábbis az 1500. évet nem érte meg, ZSIGMOND lengyel herceg 1500—1501-i budai számadásai kínálkoznak. 5 0 A herceg Budán egy imádságoskönyvet (liber orationalis) készíttetett magának, s a kódex készítését lépésről lépésre nyomon tudjuk követni a bejegyzések során: „. . . pro pargameno ad libellum domino principi Abbathi monacho dedi 1 flór.' „. . . isti, qui scribere incipit libellum domino principi, dedi ad mandata domini principis na zadatek (előlegként) 2 flor." „. . . pro cinobrio pro eodem libro scribendo dedi 4 den. ung. . . .scriptori, qui scribebat libellum orationale pro domino principe, dedi secundo 2 flor. et prius etiam dederant sibi 2 flor." „Item eodem die notario Ungaro, qui scribebat libellum domino principi orationale, dedi pro suo laboré 1/ 2 flor." „Item eodem die sabbatho isti, qui illuminare debuit libellum domino principi et est conventus pro septem flor. na zadanek dedi 1 flor." „Item eodem die illuminatori, qui libellum orationale domino principi illuminavit, dedi 7 flor." „Item ab introligatione libelli orationalis domini principis, quem monachus pingebat, dedi 1 flor." Érdemes az egyes kifejezéseket külön megfontolni. Vásárolnak vörös festéket, pergament valamelyik kolostor apátjától vesznek (abbas monachus), fizetik a seriptort, aki magyar jegyző (nótárius Ungarus), az illuminátor viszont már egy szerzetes (quem monachus pingebat), a bekötésért ismét külön fizetnek meg nem nevezett személynek. Ilyen komplikált dolog már 1500—1501-ben egy kódex elkészíttetése. Szó sincs királyi műhelyről, amely mindezeket a munkafázisokat természetszerűleg együtt látná el, s ahol nem kell külön megvásárolni egy kolostor apátjától a pergament vagy külön vásárolni vörös festéket. ZSIGMOND herceg pedig ULÁSZLÓ király rokona volt, s így a legtermészetesebb lett volna, hogy a királyi műhelyben készítteti el imádságos könyvét s nem ilyen „magánvállalkozókkal". 6 0 OLÁH Miklósnak a bevezetésben idézett soraira is érdemes még egyszer visszatérnünk és egyes kifejezéseit megvizsgálnunk problémánk szempontjából: „Elődeimtől hallottam, hogy Mátyás király vagy 30 íródeákszolgát tartott". OLÁH tehát, aki 1510-től 1516-ig, s így már ULÁSZLÓ uralkodása idején töltött hét esztendőt a királyi udvarban, 6 1 egy szóval sem mondja, hogy még dolgoznak 6 8 BERKOVITS: Petanzio. (Areliivio. 1941.) és KNIEWALD: I. m. 6 9 Magy. Tört. Tár. 2G. köt. 45, 49, 54, 66, 111, 142, 153. 1. 6 3 Első pillanatra gondolhatnánk arra is, hogy a számadáskönyveknek ez a kitétele, „quem monachus pingebat" éppen a madocsai apátra vonatkoznék. Csakhogy ennek ellentmond, hogy a pergamen árát fizetik meg egy „abbas monachus"-nak, a festő pedig egyszerűen csak „monach us". Itt tehát valamelyik budai kolostorról van szó, amelynek apátjától vásárolták a pergament, és amelynek egyik szerzetese végezte a kódex illuminálását. 6 1 BALOGH Margit: Oláh Miklós Hungáriája mint művelődéstörténeti kútfő. Bp. 1903. 6. 1.
