Csapodi Csaba: Mikor szűnt meg Mátyás király könyvfestő műhelye (A MTAK kiadványai 34. Budapest, 1963)

12 éppen ellenkezőleg a műhely fönn nem állásának bizonyítékait látjuk. Melyek ezek az adatok? Az 1494—95-i számadások során két scriptorról történik említés. Az egyikről azt olvassuk, hogy 1494-hen két alkalommal kapott 1—1 forintot BONFINI történeti munkájának másolásáért: „Scriptori Anthonii Bonfyn datus est 1." és „Scriptori Cronice Hungarorum famulo videlicet Domini Anthonii Bonfyn datus est i".

4

1 Ez a könyvmásoló tehát nem a királyi másolóműhely tagja volt, hanem BONFINI famulusa. Pedig a könyv elkészítését a király olyan fontosnak tartotta, hogy érte nemességgel jutalmazta JÁNOS scriptort. (Hogy neve JÁNOS ~volt, azt éppen ebből a nemeslevélből tudjuk, mert a számadáskönyvek nem említik.)

4

2 Hogy lehet, hogy a király ennek a nagy jelentőségű munkának az elvégzését nem valamelyik kitűnő saját másolójára bízta, műhelyének egyik gyakorlott, sokszorosan bevált tagjára? Feltéve, hogy volt még ilyen műhely. A másik scriptort, PÁLt, név szerint is megjelölték a számadások. Ez egy gradualet másolt a budai várban, 1495-ben („Paulo sciptori qui scribiL unum Graduale in Castro Domini Regis"),

4

3 s ezért 2 forintot kapott. Két év alatt tehát mindössze két név, összesen két könyvvel kapcsolatban, s ezek közül is az egyiket nem a másolóhely tagja készíti, hanem a szerző egy saját embere, a másik pedig nem könyvtári darab, hanem egyházi használatra szánt szerkönyv. Ez az egész, amiről a számadáskönyvek tudnak. A többi készülő kódexért a többi scriptor miért nem kapott pénzt? Az ő munkáikat miért nem tartották nyilván a számadásokban? Feltéve ismét, hogy a királyi műhely még dolgozott. Valószínűleg ennek a PÁL scriptornak a műve az a nagyméretű, pompás graduale, amelyet Esztergomban őriznek, s amelyről BERKOVITS Ilona nemcsak azt állapította meg, hogy II. ULÁSZLÓ számára készítették, hanem azt is, hogy díszítője az egyik legkiválóbb cseh illuminátor, Janicek ZMILELY Z PISKU volt, akinek egyéb Prágában készült műveit is ismerjük.

4

4 Tartalma szerint azonban a gradualet magyar egyház számára készítették,

4

5 ez amellett szól, hogy Budán másolták, s így aligha gondolhatunk mást, mint hogy PÁL scriptor volt a másoló. De miért küldte ULÁSZLÓ illuminálásra Prágába ezt a kötetet, amelyet nyilvánvalóan a királyi palota kápolnája számára készíttetett, s miért nem festették a díszeket is „in Castro Domini Regis", ha a budai műhely még mindig virágzott, és ott a madocsai apát festette a legszebb olasz stílusú kódexeket? De talán még a felsorolt adatoknál is fontosabb megfigyelnünk a számadáskönyvben azt, bogy BONFINI történeti munkája számára a pergament három részletben külön vásárolják a király parancsára. 1494. ápr. 9-én „de Mandato Regio empta sunt Pergamena pro Cronica Hungarorum, quam compilat Bonfyn" (4 Ft), 1495. július Í5-én „Pergamenum emptum pro história Hungarorum" 4

1 Az EsroEL-féle kiadásban 91, 94. 1. 4

2 TÓTH László: Bonfini másolójának címeres levele. Turul. 1929. 60. 1. TÓTH Lászlónak azt a föltevését, hogy a címer jelmondatában előforduló „Soli deo laus et glória", ami az Averulinuskorvina kolofonjában is megtalálható, a madocsai apáttal egynek vett JÁNOS scriptor jelmondata lett volna, HOFFMANN Edit világos érvekkel megcáfolta. Nemcsak azon az alapon, hogy a madocsai apát nem egyszerűen mint JÁNOS scriptor lenne említve a nemeslevélben s egyetlen • érdeméül egy kódex másolása, hanem mert az említett jelmondat több BoNFiNi-művet tartalmazó kódexben megtalálható, melyeket mind más és más kéz írt. A jelmondat, tehát nem a madocsai apáté, nem is JÁNOS seriptoré, hanem BoNFiNié volt. (HOFFMANN: Régi magyar .bibliofilek. 163—164. 1. és 318. jegyzet.) 4

3 ENGEL: I. m. 112. 1. 4

4 BERKOVITS Ilona: Az esztergomi Ulászló-graduale. Magv. Könyvszle. 1941. 342—353. 1. « Uo. 349. 1.