Méreiné Juhász Margit: Mikszáth Kálmán szellemi és tárgyi hagyatéka a Magyar Tudományos Akadémián és tájmúzeumainkban (A MTAK kiadványai 31. Budapest, 1963)
I. A Mikszáth-emlékszoba és a tájmúzeumok létrejötte
BENCZÚR először azt a kisportrét készítette el, amelyet az Űj Időkben 1910-ben megjelent egyik jubileumi családi képről másolt. A festmény: MIKSZÁTH fényképen látható alakjának hajszálra pontos, hív másolata. Nyilván csuk előtanulmány volt a nagy képhez, amelyet 1912-ben kezdett és 1913 elején fejezett be. Az Akadémia tulajdonában MiKSZÁTHnak egy másik portréját is ismerjük, KOMÁROMI KACZ Endrétől (11. em. előudó, 100-as terem). E MIKSZÁTH portré adalékát találjuk a következő levélben: Kedves Pirim ! Beszámolok Neked mit végeztem Komáromi Kacz festő műrészei. Egy profilba le fotografált arcképet választott. Ellinger fényképésztől valót, egy fiatalabb korból való képét szegény jó Uramnak. Kiss fotográfiáját nem is mutattam neki. Leskó is volt itt, meg köszöntem neki fáradozását igen lelkes nemes szivü ember. Nem tudom honnan tudja, hogy én kértem Herczeget, hogy ha még meg tudja csinálni a dolgot, hogy az reám nézve le alázó, megszégyenítő ne lenne, kérjen részemre kegydíjat, csak annyit, hogy megrongált egészségemet kissé ápolhatnám, hogy ne keljen erre abból a kevésből, amit szegény jó Uram a gyerekeknek gyűjtött elvennem (ezt nem is tudnám megtenni soha). Kérdezett engemet hogy megengedem é, ha ő mozgatná azt meg ! Mire én azt mondtam neki, hogy kérdezzen meg Tégedet, édes jó Pirim. Te hogy tartod azt helyesnek. Én azt hisszem Herczeg nélkül semmit se lehet tenni miután ő volt az első, a kit én egész bizalmassan erre kértem. Meglehet hogy ő meg is fogja tenni, csak egy alkalmas időt vár rá. De ha Te kegyes lennél egyszer Tőle megkérdezni ezt a dolgot, illetve csak úgy felhozni neki, igen kérnélek alásan, csak úgy történjen a dolog, hogy az a megboldogult nevére szégyen ne legyen, inkább soha kegydíj ne legyen. Beád bízom ezt egészen, úgy lesz jó, ahogy Te csinálod. Fiam még 25ig marad Londonban, irja hogy már egészszen egészséges, be akarja azt az időt hozni a mit a betegsége által mulasztott. Nagyon nehezen várom haza. Ezer hálával és szeretettel ölel Mikszáth özvegye. 1911 nov. 19én Bpesten. BENCZÚRék végül is közbenjárnak, hogy MIKSZÁTH az MTA épületében emlékszobát kapjon. Itt helyezik el a BENCZÚR által festett nagy MIKSZÁTH portrét is. Ezt köszöni meg MIKSZÁTIINÉ az alábbi levélben: Kedves Pirim ! Nem hiába rajongott Istenben boldogult Uram a Benczúr családért, érezte ő előre azt, hogy Ti fogjátok neki a legszebb emléket emelni. — Az a szoba a Te gondolatod volt és Te is szerezted meg az ereklyék részére. Köszönöm, de ez a szó nem elég. Oly hálás vagyok érte — szép lesz ott minden de a Benczúr kép a legszebb — megmutatta a főtitkár — az valami isteni dolog, amilyen hasonlatos, a megszólalásig hű képmása szegény elköltözöttünknek. Persze a szoba csak akkor lesz teljes, ha még a többi ereklyék is hozzá jönnek, könyvek, levelek és ha Isten meg segít, hogy a leveleket mielőbb ösze rendezhetjük, azt rögtön még életembe átadjuk — úgy tetszik nekem az eszme! a szoba, hogy most mindent oda szeretnék adni. Ha Iduskának 5 nem lenne terhére, úgy kérem őtet, a mint meg igérte, 21dike után valamely nap eljönne nekem <;) segíteni, az íróasztalt és a vitrint rendbe szedni az Akadémiába. A többi rendezés későbbre marad csak. Ezer hálával és szeretettel ölel Mikszáth özvegye. 1913. április 13-án Bpest. Az emlékszoba reményében MIKSZÁTHNÉ mostmár összeválogatta az ereklyéket. Az elszállítás előtti időben, április 13. után és 18. előtt írja BENCzÚRéknak a következő levelet. A benne említett kézirat MIKSZÁTHNÉ Visszaemlékezéseinek egy megtekintésre elküldött része. A kéziratot megkaptam, köszönöm alásan. 6 Iduska — BENCZÚR Ida, a festfl leánya. 7
