Rásonyi László: A magyar keletkutatás orosz kapcsolatai (A MTAK kiadványai 26. Budapest, 1962)

latban. Ez az oroszság történetében jelentett epizódokat, viszont több évszázadon át tartó küzdelmet a magyarság életében. A véres háborúkban elhurcolt magyar töredékek nyomai többfelé fellelhetők Koleten. így pl., a mongol vész után a Madzar név itt-ott felbukkan a hajdani mongol, majd orosz birodalom, a mai Szovjetunió területén.

5 — A Kelettel való sok-sok érintkezés után látjuk kicsírázni a magyar orientalisztikát. Fejlődésében eredetileg két hatalmas tényező hatott, két irányban. A misszió és egyéb expanziós törekvések, melyek oly nagy szerepet játszottak másutt, — a régi Oroszországban is, — a keletkutatás kifejlődésében, nálunk nem hatottak. Ellenben szerepük volt az egyházaknak, különösen a protestánsoknak, az ószövetség nyelve, a nyelvek ősanyjának vélt héber nyelv kutatásának, tanításának kifejlesztésében. Erdősi Sylvester János protestáns létére 1544—52-ben már a bécsi egyetemen volt a héber nyelv professzora. A másik nagy tényező meg nálunk a patriotizmus volt. Ez az — etnogenézis problémái felé forduló — ősi, már középkori krónikáinkban is megmutatkozó érdeklődéssel a steppei népek, sőt a XVIII. században fellendülő pragmatikus történeti kutatással az egész törökség kutatását lendítette előre. Ekkor már nemcsak KOLLÁR ÁDÁMnak és PRAY GYÖRGYnek

6 tűnt föl egyes török és magyar szavak azonossága, hanem J. E. Fischer orosz akadémikusnak is. FISCHER már 175G-ban megírta azt az értekezését — "De origine Ungrorum" —, amelyet Sehlözcr csak 1770-ben, a ,,Quaestiones Petropolitanae"ben adott ki, s amely „Tabula harmonica linguae Ungaricae cum Tatarica" című jegyzékében sok helyes szóegyeztetést ad. A török szavakat később, híres CnCnpCKati McTopnfl-jában a magyarság hajdani, „eredeti jugortatár nyelve" (azaz finnugor-török keveréknyelve) maradványainak tekinti.

7 A XVIII. század végén működő BEREGSZÁSZI NAGY PÁL, miközben szorgalmasan és tévesen keresi a bizonyítókokat a magyar nyelv keleti eredete mellett,

8 már orosz forrást is használ, a CpaBHHTeJibHue Cjioiiapii-t.

9 A magyar kutatók most már nem elégednek meg az írott forrásokkal, itthoni nyelvészkedéssel, hanem fárasztó utakra vállalkoznak, hogy a nyelvrokonság, eredet és őshaza homályos kérdéseire fényt deríthessen. Az út mindig Oroszország felé, vagy előbb-utóbb orosszá váló területen át vezetett. Korábban sem hiányoztak utazók, — egyéb, gyakorlatibb célokkal —, akiknek a mai Szovjetunió területén volt dolguk. Julián barát 1235—38-ban

1

0 — első volt a nyugati latin kultúrközösségből, aki a világ eme részében, a Keleten maradt magyarokat keresve, az alánok, inordvák, volgai bolgárok és baskírok földjét bejárta. 1602-ben meg ZALÁNKEMÉNYI KAKAS ISTVÁN követ utazik át Moszkván, Szamarán, Asztrahánon át Tebriz felé, magával vive nemcsak Rudolf császár, hanem a moszkvai nagyfejedelem Borisz Godunow levelét is a sáh számára.

1

1 Útleírása Kelet népei közül elsősorban a nogáji tatárokkal foglalkozik. Jóval később az elfranciásodott TÓTH FERENC (1768) a Porta megbízásából időzik az akkor még független krími kánságban.

1

2 A XIX. század első nagy magyar utazóját, KÖRÖSI CSOMA SÁNDORt (1789—1842) már tisztán a tudomány szeretete vitte útjára és ez tette számára elviselhetővé a legnagyobb nélkülözéseket is.

1

3 Fölismerve azt a tényt, hogy az orosz nyelv az egyik kulcsa annak a hét lakatnak, amellyel a magyar etnogenézis titkai akkor még le voltak zárva, fontos kötelességének érezte, hogy útrakelte, 1819 előtt oroszul megtanuljon. Ebben azután többé-kevésbé minden magyar utazó követi, akit akár az eredetkérdés, akár az altáji nyelvészet problémái a Keletre visznek. A török nyelvtant is író BESSE JÁNOS * Németh Gyula, A honfoglaló magyarság kialakulása 322—330, 332. — Magyar Nyelv NXVII (1931), 316. — ltásonyi: Acta Linguistica III (1953), 339. ' Pápay József, A magyar nyelvhasonlítás története, Bp., M. T. A., 1922. — Gombocz, Die bulg.-türk. Lelinwörter in der ung. Sprache, Helsinki, 1912. 5. kk. 7 Onuiep, M. E.; CHŐNPCKAN HcTopnu. Cn6. AK. Hayu, 1774; Slbirische Geschichte, 1768. 1.32—133. 8 Beregszászi Nagy Pál, Ueber die Aenhnlichkeit der Hungarischen Sprache mit den morgenlandischen. Lpg., 1796. — Voltak jóval korábbi magyar orientálisták is, pl. Harsányi Nagy Jakab, ki 1672-ben jó török nyelvtant adott ki, s a XVIII. századi Uri János, oxfordi könyvtáros stb., de ezeknek tárgyunkkal nincs kapcsolatuk. " CpaBHbiTejibHbie CnoBapn. Linguarum totius orbis Vocabularia comparativa. Petropoli, 1786. 1

0 Fontes authentici itinera (1235—1238) Fr. Juliani Illustrantes a László Bendefy. Bp., 1937. (Etudes sur l'Europe Centre-Orientale No. 7.) 1

1 Iter Persicum ou Description du Voyage en Perse par Etienne Kakasch de Zalankemeny, Envoyé comme ambassadeur par l'empereur Rodolphell. á la cour du grand duc de Moscovie et á celle de Cháh Abbas.roi de Perse. Trad. par E. Schefer, Paris, 1877. — Kakas I.-t illetően vö. Veress Endre, Zalánkeményi Kakas István. Bp., 1905. (A Magyar Történeti Életrajzok sorozatában.) 1

8 Báron de Tott, Mémoires sur les Turcs et les Tartares I—IV. Maastriclit, 1785. — Palóczi Edgár, Báró Tóth Ferenc. Bp., 1916. 1

3 Huka, Th,, The Life and Works of Alexander Csorna de Körös. London, 1885. 13, 155 1. 4