Rásonyi László: A magyar keletkutatás orosz kapcsolatai (A MTAK kiadványai 26. Budapest, 1962)

1820-ben tett útján orosz körök részéről igen szíves fogadtatásra talált.

1

4 A Kaukázust és Krímiát utazta he; járt, Tbilisziben, dicséri Gori fekvését és jó borát. Neve fölkerült arra a kőemlékre is, mely az Elbrusz első megmászóinak, akadémikusok és katonáknak a nevét örökíti meg. Útleírása egyébként hemzseg a nyelvészeti naivitásoktól. — Tizenöt évvel később JERNEY JÁNOS akadémikus (1800—1855) kel útra. Odessza, Taganrog, Keres, Rosztov és Sztavropolon halad át, majd a Tbiliszi felé vezető útról fordul vissza. Toldy Ferenchez írott 19 leveléből néhányat Oroszországból küldött az Akadémiára. Vaskos műve sok hasznos adatot tartalmaz a pontuszi steppevidék történelmi földrajzát, továbbá a kunokat és besenyőket illetően.

1

5 Jellemző érdekesség vele kapcsolatban, hogy az etnogenézis kutatása őt is, mint előtte PÁZMÁNDY SÁMUELÍ és HORVÁTH IsTVÁNt,

16 utána még Wenzel Gusztávot és 20 évvel később a pótervári JAKOV KARLOVICS GROT-Ot (1812—1893) ,,az orosz birodalmat megalapító oroszoknak magyar népfelekezetiségo" hiedelmére csábítja. GROT magát Askoldot és Dirt tartotta magyaroknak.

1

7 REGULY ANTALIRI (1818—1858) kezdődik meg azoknak a kutatóknak a sora, akik már nyelvészeti képzettséggel bírnak, s az orosz birodalom területén nem akarnak mindenáron elszakadt magyarokat találni, hanem csak nyelvrokonokat keresnek. Regulyt ugyan inkább a különféle finnugor népek körében végzett óriási becsű gyűjtése, tehát nem orientalisztikai munkásság teszi nevezetessé.

1

8 Ilyennek tekinthető munkásságot 9 évig tartó kutató útjainak csupán a végén, 1845—46-ban, a csúvasok között fejtett ki. Ezt az anyagát később BUDENZ JÓZSEF dolgozta föl, illetve adta ki. A magyar nyelrokonság keresésének ez az igazi mártírja oly tömegét hozta haza az addig ismeretlen nyelvekhez tartozó sokirányú szövegeknek, hogy ezeknek a feldolgozásán és kiadásán a nyelvészek három nemzedéke dolgozott: HUNFAI,VY, BUDENZ, MUNKÁCSY, PÁPAY, ZSIRAY, — s a munkából még a negyedik generációra is marad. Regulyt jó viszony fűzte több orosz tudóshoz, akadémikusokhoz. A M. T. A. Könyvtára Kézirattárában őrzött levelezésében nemcsak két neves pétervári akadémikusnak, K. E. BAER természettudósnak (1792—1876) és MIHAIL PETROVICS POGODIN törtónettudósnak (1800—1875) leveleit találjuk, hanem REGULYnak oroszokhoz írott leveleit, illetve levélfogalmazványait is. Különösen sokat írt 1843—1845 között Baernek. A 18 levél közül többet Kazanyból, Pelim, Berezow, Perm és újra Kazanyból írt. A hosszú élet lehetővé tette Baer számára, hogy később W. W. Radlovnak, a nagy jelentőségű turkológusnak is pártfogójává váljék. Levelezett REGULY ARISZT ARISZTOVICS KUNIK (1814—1899) történész, etnográfus akadémikussal (1850, 1853) és CHRISZTIAN MARTIN FRAEHN (1782— 1851)-nel, aki miután előbb a kazáni egyetemen a keleti nyelvek professzora volt, most mint az Ázsiai Múzeum igazgatója és akadémikus Pétervárott élt. Korán bekövetkezett halála megakadályozta Regulyt abban, hogy a vele megindult személyes kapcsolatok intenzitását még fokozza. Munkásságának hatása is csak később mutatkozott meg. Korán hatott azonban egy Oroszországba szakadt honfitársára, DESKÓ ENDRÉre (1816— 1874).

1

9 Deskót is erősen foglalkoztatta a magyar eredetkérdés és abban az oroszok számára írt magyar nyelvtanában, amelyet szimbirszki (Lenin szülővárosa, ma Uljanovszk) tanárkodása idején készített el, a magyart a csuvassal hasonlítgatta, noha ezt abban a hiszemben tette, hogy a csuvas a finnugor nyelvcsaládhoz tartozik. (Ezt gondolta már J. E. Fischer is.) A Reguly halála után következő pár évi csendben egyelőre csak HUNFALVY PÁL lép fel (1810—1891). 1851-ben lett az Akadémia főkönyvtárnoka. Noha nem volt orien1

4 Besse, Jean, Charles: Abrégé de la grammaire turque. Pesth, 1829. — Besse, J. Ch.: Voyage en Crimée, en Caucase, en Georgie, en Arménie, en Asie Mineurs et Constantinople en 1829 et 1830. Paris, 1838. 1

4 Jerney János Keleti Utazása a magyarok őshelyeinek kinyomozása végett 1844 és 1845. Pest, 1851. — Jerneyt illetően: Gyárfás István, Jerney János emlékezete. Bp., 1883. (Akad. Emlékbeszédek 1/9.) 1

4 Pázmándy S., Schediasmata praelndalia cogitationum conjecturalium cirea originem, sedesque an.iquas et linguam Uhro-Magarum populorum. Pestini, 1786. — Horváth I., Való-e, hogy az orosz birodalom alapítói magyarok voltak? Tudománytár 1840, X—XI. füzet. — Wenzel G., Eszmetöredékek a magyarok eredetéről. Üj Magyar Múzeum I (1851), 446, 455. — Jerney J., A magyar—orosz kérdés fölötti eszmék. Üj Magyar Múzeum I (1961), 514—19. — Mint kuriózumot, megemlítem, hogy még 1773-ban Cornides Dániel történetíró Pray Györgynek írott levelében ,,az Oskold és Dir alatti, russoknak nevezett cumanokról" beszél. (Gyárfás I., A jászkunok nyelve, 62.) " rpoT, K. H., MopaBHH H Manbapbi c nonoBHHbi IX. no Hauana. X. BeKa CJI6. 1881. 265.—Vö. még: UaHHneBCKuti-rpoT, o nyra Maabap Ypana B JleBenmo. PÍ3B. H. P. Teorp. OBut- XIX. 1—27. 1

1 Pápay J., A magyar nyelvhasonlítás története 36—41. -— Krompecher Bertalan, Reguly, Hunfalvy, Budenz és nyelvészeti irodalmunk megindulása. MXy. XXXIII (1937), 1—12— stb. " HeuiKO, BeurepcKan rpaMMaTHKa c pyccKUM TCKCTOM H B cpanneium c uyBauicKHM H uepeMHCCKHM S3biKaMH. Cn6. 1856. —• Igen lelkiismeretesen veszi számba a magyar nyelvtudományi irodalom csuvas vonatkozásait B. T. EropoB., Eti6jiM0rpa<tiH'iecKHü YKa3aTenb jiHTepaTypbi no qyBauicKOMy n3biKy. MeBoKcapbi, 1931. 76 1. — Deskó Endréről és munkájáról: Ligeti Lajos, Deskó Endre csuvas—magyar nyelvhasonlitása. Körösi Csorna Archívum I (1924), 319—320. 5