Csapodi Csaba: Mikor pusztult el Mátyás király könyvtára (A MTAK kiadványai 24. Budapest, 1961)

? nem nevezett latin kódexet, mert ezekre szüksége van a királyi könyvtárból. Nem valószínű, hogy csak kölcsönbe akarta a könyveket, mert egy datálatlan levelében így ír ugyanehhez a barátjához: „Kértem a királyi fölségtől Plutarehus négykötetes görög életrajzait és mivel nem válaszolt, azt gondoltam, megtagadta. De mivel közmondás, hogy a királyok véleménye úgy változik, mint a levegő, kérlek, ha egyszer rólam esik szó, használd föl az alkalmat: mivel úgy vélem, jobb, ha nálam vannak azok a kötetek, mintha ott a porban ragadnak a piszoktól és a férgek rágják. Ennél kedvesebbet most nem tehetsz nekem." Ismét egy másik levelében sürgeti, miért nem kapta még meg azokat a könyveket, amelyekre nézve már fölkeltette kíváncsiságát.

1

2 Átmeneti javulás állt be ULÁSZLÓ házasságakor. ANNA királynénak volt érzéke a műveltség iránt, szorgalmasan tanult latinul. A könyvtárt rendbehozatták az ő tiszteletére, mert kísérőjének, Pierre CHOQUEnak a levele „szép" könyvtárról szól, nem pedig elhanyagoltról.

1

2" Az általános helyzetben azonban nem sok változás következett be; ULÁSZLÓ szinte már patologikus tehetetlensége a királyné korai halála után csak még fokozódott. Követek jutalmazására pedig mi sem volt alkalmasabb, pénz hiányában, mint egy-egy Corvin-kódex. Ilyeneket vitt magával állítólag már 1502-ben Christoph URSWICK angol követ,

1

3 de rendszerré vált ez a Habsburgokkal kötött családi szerződés után. A császári követek, főleg a kitűnő humanista, CUSPINIANUS, aki nem kevesebb mint 34 alkalommal járt Magyarországon ura megbízásából, társával, Johann OREMPERrel és másokkal együtt sorra vitte el a legértékesebb kódexeket.

1

3" Mikor 1517-ben Ulrich EABRI úgy nyilatkozik CUSPINIANUS könyvtáráról, hogy gazdag mindenféle szakból való görög és latin könyvekben, köztük vannak a legrégibb irók kódexei, amelyek még soha nem jelentek meg nyomtatásban, ezzel a híradással nyilvánvalóan a Corvinából kikerült értékes kódexanyagot írja le nekünk.

1

4 S még csak szemrehányást se tehetünk nekik élelmességükért, mert a budai könyvtárral már senki se törődik. HIPPOLIT püspök embere, Caelius CALCAGNINI 1519-ben csaknem szószerint ismétli azt, amit két évtizeddel előbb HASSENSTEINI Bohusláv írt: „a királyi könyvtárban egy-egy férgekkel és molyokkal viaskodó könyvet veszek kézbe."

1

5 Egy évvel későbbről valók Francesco MASSER velencei követ fölényeskedő sorai: egyetlen valamirevaló könyvet nem látott a budai könyvtárban, mert „a jó könyveket már mind elvitték."

1

6 Hogy MASSER szavai mennyire túlzóak, az világosan kiderül a nála sokkal illetékesebb, sokkal hozzáértőbb BRASSICANUS beszámolójából, aki öt évvel később járt Budán, 1525 áprilisában és MASSERral homlokegyenest ellenkező módon nem győzi magasztalni a Corvina gazdagságát: „Megszemléltem valamennyi könyvet. De mit mondjak, könyveket? Ahány könyv, annyi kincset láttam ott. . . Akkor igazán úgy látszott, nem könyvtárban, hanem — amint mondják —, Jupiter ölében 1

2 Uo. L2

A MARCZALI Henrik: Közlemények a párisi nemzeti könyvtárból. Magy. Tört. Tár 23. k. 97 — 113. 1. 1

3 FÓGEL: II. Ulászló udvartartása. Bp. 1913. 104. 1. 1

3" ANKWICZ: Magister Oremper aus Rheinjelden, ein Wiener Humanist und Bibliophile des XVI. Jhs. (Zentralbl. f. Bibi. Wes. 1913.197 — 216.1.) — ANKWICZ—KLEEHOVEN: Der Wiener Humanist Johannes Cuspinianus. Graz-KÖLN 1959. 1

4 ANKWICZ—KLEEHOVEN i. m. 169. 1. 1

6 ÁBEL Jenő—HEGEDŰS István: Analecta nova. Bp. 1903. 93. 1. 1

6 Közli Marino Sanuto krónikája. Magy. Tört. Tár. 25. 171 — 172. 1.