Csapodi Csaba: Mikor pusztult el Mátyás király könyvtára (A MTAK kiadványai 24. Budapest, 1961)
17 A másik szemtanú, aki ugyanebben az időben tartózkodott Budán, csakhogy nem FERDINÁND, hanem MÁRIA királyné környezetében: OLÁH Miklós. 0 félreérthetetlenül tudósít a könyvtárnak 1526-ban történt elpusztulásáról: a török LAJOS királynak a Mohács melletti mezőn való halála után, ami 1526 augusztus 29-én történt, Budát a következő szeptember hó 8-án elfoglalván, részint szétszaggatta [a könyveket], részint az ezüst [láncokról] leszaggatva, más célokra fölhasználva elpusztította a könyvtárt. 5 0 Emil JAKOBS ugyan — aki mindenáron meg akarta szabadítani a törököket a könyvtár elpusztításának vádjától — azzal próbálta OLÁH tanúságát gyöngíteni, hogy művét közel egy évtized múlva írta külföldön, s bár alkalma lett volna saját tapasztalatai alapján írni, mégis mások híradásaira támaszkodik. 51 Kétségtelen, hogy OLÁH Hungariá-ját németalföldi tartózkodása alatt, tehát 1531—1536 közt írta, de az is bizonyos, hogy 1527. október 16 —28-ig két hetet töltött Budán. 5 2 El lehet-e képzelni, hogy ez alatt a két hét alatt mint művelt humanista és maga is könyvgyűjtő ember éppen a könyvtár állapotát ne nézte volna meg? A harmadik szemtanú BRENNER Márton, aki BRANDOLINUS Lippus kiadásának 1541. augusztus 1-én, tehát Buda végleges elveszte előtt kelt előszavában azt írja, hogy a könyvtárt „az előző években az ázsiai barbárság elpusztította, én ugyanis, mikor két évvel ezelőtt szorgalmasan átvizsgáltam, alig volt ott valami nyoma korábbi fényének, ha egy-két görög szerzőtől eltekintünk.'' 5 3 Negyedikként BRASICANUS beszámolójára hivatkozunk. A beszámoló 1530-ban jelent meg, de a szerző 1525-ben járt a budai könyvtárban és az akkor látottakról számol be s éppen emléket akar állítani a semmivé foszlott nagy alkotásnak, „amelyből már semmi se maradt meg puszta nevén kívül". VERGILIUS szavaival: „Ki tudná könnyeit elfojtani, mikor ilyeneket beszél el", siratja ezt a „valóban arany könyvtárt", valahányszor eszébe jut, milyen nyomorultul pusztult el. Az ókor híres könyvtárainak megsemmisülését emlegetve mondja: „Esküvel merném állítani, hogy mi is ebben a szerencsétlen korszakban sokkal nagyobb kárt szenvedtünk, mint hogy végig lehetne gondolni, vagy ki lehetne fejezni". Pedig nem felelőtlen, kósza hírekre hivatkozik, hanem saját tapasztalatára: „a budai könyvtárt, amikor a jelen állapotba jutottunk, nem egyszer átkutattam és a leggondosabb szorgalommal megszemléltem és már a legszerencsétlenebb módon bizonyos vagyok benne, hogy minden keresztény számára elpusztult." 5 4 Az egykorú forrásoknak az 1526-i pusztulásra vonatkozó állításait támogatja az a körülmény is, hogy míg 1526 előtt, [I. ULÁSZLÓ és II. LAJOS udvarából a külföldi humanisták egyre-másra szerezték meg és hordták el a Corvina-könyvtár legértékesebb darabjait, addig 1526—1541 közt, JÁNOS király uralkodásának idejéből egyetlen hasonló adatunk sincs. Nem maradt fönn olyan levél, amely Corvin-kódexek megszerzésére vonatkozó kísérletekről írna, pedig a korábbi időkből eleget ismerünk ilyent. De olyan kódexet se 5 0 OLÁH Miklós: Hungaria. (Közli BÉL, Mathias: Adparalus. Fosonii 1735. 8 — 9.1.) 5 1 JAKOBS, i. m. 5 2 BALOGH Margit: Oláh Miklós Hungáriája mint művelődéstörténeti kútfő. Bp. 1903. 8, 25. 1. 5 3 BIÍANDOLINUS, Lippus: De humanae vitae conditione et tolcranda corporis aegritudine ad Matliiam Corvinum . . . dialógus. Viennao 1541. 6 4 SALVIANUS, I. m. 2
