Csapodi Csaba: Mikor pusztult el Mátyás király könyvtára (A MTAK kiadványai 24. Budapest, 1961)
16 HAMID szultán ajándékáig. Legföljebb arról lehet szó, hogy a könyvek egy része a zsákmányoló katonák kezében elpusztult, útközben elkallódott, a többi azonban a szultán zsákmányaként a konstantinápolyi kincstárba került. Ha összevetjük egymással azt a négy forrást, amelyet szemtanúk hagytak ránk az 1526 — 1541 közti időből, ugyanerre a következtetésre jutunk: 1526 után a könyvtár már nem lehetett eredeti helyén, legfeljebb jelentéktelen töredékei, amelyek a fosztogatás után elszórtan ottmaradtak. Ez a négy forrás: URSINUS VELIUS: De hello Pannonico lihri decem, OLÁH Miklós: Hungaria, BRENNER Márton előszava BRANDOLINUS Lippus kiadásához és BRASSICANUS ajánlása SALVIANUS: De vero iudicio c. munkájához. Ursinus VELIUS humanista, bécsi egyetemi tanár, udvari történetíró 1527-ben, egy évvel a mohácsi csata után FERDINÁND király kíséretében ment Budára. Bejárta a felégetett várost, végigjárta az egész királyi palotát és röviden beszámolt a látottakról. Beszámolója megemlíti, hogy a törökök elvitték a vár előtti térről a Herkules-szobrot és még két másik szobrot, csak a márvány talapzat maradt ott. A palotáról mindössze néhány mondatot ír, de megjegyzi, hogy fő ékessége „a magas boltozatú könyvtár, melyet Mátyás király nagy költséggel készíttetett és válogatott, mindenféle nyelvű, de főleg görög és latin könyvekkel tömött tele; a könyvtárt azután igen sok könyvtolvaj kifosztotta, mert ULÁSZLÓ és fia, miként más dolgokban, ebben is hanyagok voltak, ennek a páratlan dolognak a megőrzésére sem igen törekedtek." 4 8 Ursinus VELIUS tehát dicséri a könyvtár helyiségét, de egy szót sem szól arról, látott-e benne könyveket és ha igen, milyen állapotban. Mondja ugyan, hogy a könyvtárt kifosztották, de hogy ez a teljes állomány elhordását jelenti-e, vagy pedig csak az állomány csökkenését, arról nem beszél. Mindenesetre a fosztogatást nem a törököknek, hanem az 1526 előtti felelőtlen kezelés eredményének tulajdonítja. Pedig ha a könyvtár helyiségeiben még ott találta a könyvtár zömét — már pedig BRASSICANUS leírásából láttuk, hogy 1525ben még úgy volt —, érthetetlen, miért nem mond róla többet, hiszen úgy látszik, éppen azzal a céllal ment Budára, hogy ő legyen ott a könyvtáros. Legalább is VADIANUS abban a levelében, amelyet 1527 november—december táján, tehát akkor, amikor Ursinus VELIUS még FERDINÁND környezetében, Magyarországon tartózkodott, vagyis Bécsbe való visszaérkezése előtt, azt írja CoLLiMiTiusnak, hogy Ursinus nyár óta Ferdinánd seregében van mint történetíró és „bibliothecae Budensis custos." 4 9 Ursinus szavait tehát csak úgy értelmezhetjük, hogy látta a könyvtár helyiségét, de nem a benne egykor elhelyezett könyvgyűjteményt. rcptae." — Horatius — Iuvanalis — Porsius. (London.) „Ex bibliothoca regis Mathiae dono reverendissimi episoopi Quinqueecclesiensis Domini Antonii Verantii amioi honorandissimi Constantinopoli" — Thomas Aquinas: Catena aurea. (Bécs.) „Liber roductus cx Constantiopoli Viennam . . . anno Domini 1557 per . . . Anthonium Veranczium oratorom regis." — Valószínűleg Konstantinápolyból került vissza a prágai Egyetemi Könyvtár korvinája, Thomas Aquinas: Commentaria in librum de coelo et mundo Aristotelis, mert a magyar nyelvű bejegyzés szerint. Zay Miklósé volt, ennek az atyja pedig 1557-ben Verancsics Antal követségében Konstantinápolyban járt. CSONTOSI: II. Ulászlónak ajánlott kézirat. Magy. Könyvszle. 1889. 29 — 30. 1. 4 8 VELIUS, Casparus Ursinus: De hello Pannonico libri decem. Ed. A. F. Kollár. Vindobonae 1702. 16 1. Veliusról ld. VACZULIK Margit: A török korszak kezdeteinek nyugatitörténetirodalma a XVI. században. Bp. 1937. 45 — 49. 1. 4' J JAKOBS, E.: Untersuchungcn zur Oeschiclite der Bibliothek im Serai zu Konstantinopd. (Sitzungsberichte der Heidelberger Akadoinie der Wissanschaften. Phil. hist. KI. 1919. 24. 137 — 145. 1.)
