Csapodi Csaba: Mikor pusztult el Mátyás király könyvtára (A MTAK kiadványai 24. Budapest, 1961)
10 bejutását a budai könyvtárba. Szeretne néhány kódexet elhozni onnan, ha másként nem, legalább kölcsön. Mert ott a török kezében, mint börtönben lappanganak görög egyházatyák eddig kiadatlan munkái. 2 8 A híradások és kísérletek után végre 1666-ban történt Peter LAMBECK már említett budai látogatása. Ő — a császári követ sokszoros utánjárása és sürgetése alapján—futólag megtekinthette a budai könyveket. Egy kriptaszerű, földalatti helyiségbe vezették, ahova egyetlen kis ablakon szűrődött be csak a világosság. Rettenetes piszokban, porban, a földön csomókban hevert itt 3—400 könyv, nagyobbrészt nyomtatvány. A kódexek közül hármat (Gregorius NAZIANZENUS: Sermones apologetici, AUGUSTINUS: Sermones de verbis Domini és JANUS PANNONIUS versei) el vihetett magával. Nagyon sovány eredmény ahhoz képest, hogy útjának célja a fényes Corvina-lcönyvtár maradványainak megszerzése volt a császári könyvtár számára. 2 9 Ugyanezek a könyvek voltak azok, amelyeket az olasz hadimérnök, MARSIGLI látott 1686-ban a budai palota üszkös romjai alatt egy bolthajtásos helyiségben. Mintegy 800 kötetre becsülte a számukat. 300 darabot, amiről úgy gondolták, hogy még érdemes összeszedni, jegyzékbe foglaltak 3 0 és Bécsbe szállítottak, a császári könyvtárba. Ezek tehát ma is ott vannak. Lehet-e ezek után kétség abban a tekintetben, hogy MÁTYÁS király könyvtárának nagyon tekintélyes része eredeti helyén, vagy pontosabban, eredeti épületében, a királyi palotában átvészelte a török hódoltság 150 évét, és hogy a közülük jegyzékbe foglalt darabok ma is a bécsi könyvtárban lappanganak ? Sajnos ezt a tetszetős és első pillanatra logikusnak látszó föltételezést a pontosabb vizsgálat alapján el kell ejtenünk. Mindenekelőtt meggondolásra késztet az a körülmény, hogy sem abban a három kódexben, amelyet LAMBECK kapott Budán, sem azokban, amelyeket a bennük olvasható bejegyzések tanúsága szerint a XVII. század folyamán Budáról szabadult magyar rabok hoztak magukkal — állítólag a királyi könyvtárból — egyen se található meg a címlapon vagy kötésen a kétségtelenül hiteles korvinák legbiztosabb jele, MÁTYÁS király címere. 3 1 Hasonlóképpen gyanút kelt a következő szempont: 1686-ban 300 kódexet és nyomtatványt szállítottak a bécsi könyvtárba, mégis a császári könyvtárból fennmaradt 42 hiteles korvina közül (11 utóbb Budapestre került ezekből) nem kevesebbről, mint 29-ről pontosan megállapítható, hogy semmiképpen sem lehetett az 1686-i zsákmánynak a része, hanem általában még a XVI. század első évtizedeiben kerültek nyugatra, FABER, BRASSICANUS, CusriNIANUS, CELTIS birtokába s ezektől jutottak a császári könyvtárba. Mindössze 13 darabról nincs olyan adatunk, amely megmondaná, hogyan kerültek oda. 2 8 FRAKSTÓI Vilmos: Kérvény a budai Corvin-Könyvtárba való bebocsátás végett az 1629. évből. Magy. Könyvszle. 1915. 218. 1. 2 9 LAMBECIUS, Potrus: Commentarii de Augustissima Bibliotheca Vindoboncnsi. Ed. 2. T. 2. Vindobonae 1769. 948. 1. 3 0 Ld. PFLUGK, i. m. 3 1 Ilyen például az Orsz. Széchényi Könyvtár Clmac 491. sz. kódexe, melyet a bejegyzés szerint „quidam captivus Hungarus liberatus e túréira captivitate (de) Buda ibidem, dum semel debuisset Bibliothecam Regiam purgasse, hanc. clam etulit." Ugyanígy címertelenek azok a kódexek is, amelyekről bejegyzés állít ja, hogy 1686-ban Budáról, illetve a budai királyi könyvtárból hozták el a város fölszabadítása alkalmával. Pl. CICERO: DC finibus bonorum et malorum. Uo. Clmae 141.
