Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)

Más kevésbé lelkismeretesés becsületes emberiül tudta volna magát tenni az ilyeneken; ő példátlan egyetlen volt a' maga nemében; őt csak azok tudják egészen fölfogni kik közelében éltek, s rólla csak annak lehet nemi fogalma a' ki mint én is szerenesés volt az ő körzetének néhány tagjával beszélhetni rólla. — Körülbelül ez a vélemény azon avatott körben melyre Betla néni hivatkozik. Ugy hiszem egészen fölösleges volt ezeket megirnom mert bizonyosan mind ezen dolgok ösmeretesek előtük. Bocsánatot is kérek hogy avatatlan tollammal, gyakorlatlan stylusommal mertem e komoly tárgyról édes Betti néni előtt időzni. — Más tárgyra térek azonnal. Csak gondolja édes kis Nénikém az a Laezi milyen vállalkozó szellem lett, 's mire adta a' fejét! Ivét, vele egykorú barátjával 's tanulótársával megyen ordélybe utazni, 's vagy hat hétig oda is lesz. Még pedig hogy utaznak?! Körűlményszerűleg. Ha néhol kapnak kocsit s fölveszi őket fölülnek, egyébbhelyt pedig gyalog. Bizony ilyen furcsa világban nem örömest eresztik el szüleink; de már évek óta táplálja e vágyat keblében, hogy ha majd végezi a' gymnasiumi osztályokat ez lesz az ő jutalma, s' most igen sajnálják Apámék megfosztani az örömtől, habár nem örömest tudják is az oláhok és moczok közt utazva. Hanem mindenesetre hizunk eszélyeségében, 's eddigelé tapaszt [alt] szolidságában liogy nem keveri magát valami baj ha. Ő egész Kolozsvárig kiszámította hogy éjjelenként hol fog hálni: 's mindenütt egy-egy ösmerősre talált. A többek közt Betta nénit is említette, 's ugy hiszem oda mennek egy éjszakára alkalmatlankodni, a' miért is bocsánatot kérünk az ö nevükben mert a' milyen sütykők még elfeledik megtenni. Ne ijedjen tehát meg édes Nénikém, ha netalán egy későn este, három porlepte és napbarnitotta legény állít be csöndös kedves lakába, kiknek egyikében- a' magas szálas emberben alig bír Arany Laczira ösmerni. Ez ugy hiszem jövő hó legelső napjaiban lesz, mert huszonnyolczadikán indulnak Kőrösről egyenesen; haza sem jön Laezi Pestre csak holmiját fölküldi. Most hogy a' mi pesti életűnkről is Írjak valamit, megírhatom hogy az milyen csöndös és egyszerű, itt is mint Kőrösön vagy Szalontán volt. Nem járunk alig pár családhoz hanem végtelen szerencsénkre a családok anvira kedvesek lelkünknek hogy kedvesebbek alig lehetnének. Mulatságokba, vigalmakba nem járunk; egéfez élvezetünk annyiból áll, hogy majdnem minden nap kimegyünk valahova a „zöldbe" hegyek közzé, város-ligetbe, vagy Margit-szigetre, szóval minden nap valahova ha csak az idő nem akadályoz. Itt nincsenek zajos vigalmaink; egy pár nő csevegése, egy pár férfi komoly politizálása képezik egész mulatságainkat, a' mit én mégis nem cserélnék föl semmiért. A város ligetbe rendesen nyitott omnibuszon szoktunk járni, a' melyet a* szerény kézművestől kezdve a legfelső osztályig mindenki egyaránt használ, 's melyen egy egész nagy társaság elfér, 's kimondhatatlan kellemes főleg a hazajövetel midőn már hűsebb a lég, az ember föl van villanyozva, a rohanó kocsin, vig társaságban; ugy hogy ha egész éjjel jöne az ember sem volna hosszas az ut miként ez az este is történt együtt jővén Csengeryék, Eötvösök és mi. Lássa édes Betti néni ezek a' mi örömeink, melyekkel hogy elmondtam igen sok unalmat szereztem Betta néninek. De fogadom hogy ez egyszer mindenkorra történt. Az én Szalontára menetelem ez idő szerint ismét elmaradt, mindamellett hogy vágytam volna elmenni. Hosszas dolog volna elmondanom az okokat a' mik akadályoztak. Sokat tett nállam az is hogy Apám nem igen szerette liogy elmenjek, 's minthogy Laezi sincs honn, őket egésszen magukra hadjam. Aztán azt a' fönt emiitett barátnőmet is vártam ez is egyik akadály volt. Én végtelenül fájlalom főleg azt, hogy Rózának egész bizonysággal Ígértem, liogy lemegyek, 's a'körülmények kény[szeri]tettek szavamat meg95