Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)

szegni. Mindazonáltal biztat a' remény hogy eljutok én még kedves szülőföldemre, melyre még most is gyermeki kegyelettel gondolok vissza. — Édes Betti néni tudom elfáradt mig ezt a' levelet átolvasta. Hanem az én szemem is végkép elfáradt, mely még folyvást oly makacs a' fájdalomban. Csókoljuk mindnyájan ezerszer édes Betti néni, 's kedves tisztelt férjét szivünkből üdvözöljük. Kézcsókoló buga A. Juliska. Most veszem csak észre hogy levelemnek hosszúságán ós összevissza lehuzogatásán kivül micsoda hibája van. A hol csak a' kezem hozzá ért mindenütt eltörlődött a'tenta épen mintha hátam mögött állt volna valaki 's a'mit irtam azonnal lehúzta volna. Ennek az az oka hogy ropant meleg van, 's szokásom ellenére a' kezem nedves hiába mosom minden perczben. A hol aztán a nedves kézzel megfogtam levelemet vigyázatlanságból, mindenütt meglátszik'a helye; mely észrevételemet fontosaága miatt, sietek Betti nénivel tudatni, ezer kézcsókom mellett. Juliska. 22. Arany Juliska—Rozvány Erzsébetnek Pest, november 23. 18G1. Kedves Betti néni! Most már ismét rosz, hanyag leány lettem. Juliusban irtam utoljára 's az óta nem. Ennek nem az az oka mintha tárgy szűkében lettem volna, hanem leginkább folytonosan tartó szemfájdalmam, a'mi nem enged mindannyiszor irnom vagy olvasnom ahányszor akarom. S aztán egy darabig vártam Betti néni válasszát; későbben Laczi jött haza egy évi távollakás Ss tiz heti utazás után. A mi ezután csak szabad időm volt mind ő vette igénybe, mit hogy bevallók megbocsájtja Betti néni testvéri szeretetomnek. De még ez sem lett volna tökéletes akadály, hanem mintha csak a' sors ellenem szegült volna, valahányszor elhatároztam magamat hogy délután vagy a' követ[ke]ző esten irni fogok, mindig'ép akkor jött valaki; vagy valami más baj akkor adta elő magát. Épen az este volt nálunk Salamon ur, 's emlegettük édes Betti nénit. Fölhozta hogy mikor Pesten együtt voltunk, ós Salamon vezetgetett elé s hátra bennünket. Mind ez ideig nem tudtam vele megértetni hogy miért nom akartunk mi ő vele mindenféle közhelyekre menni. Sehogy sem tudja fölfogni ez inkognitó okát. Váltig mondom hogv biz abban nem volt semmi más, csupán nom akartunk fiatal nő illetőleg leány létünkre minden közelebbi ösmerős férfi vagy férj nélkül holmi korcsámkba [így!] hová menni, de ő azt mondja hogy szokás ez Pesten. Most nem tudnám megmondani hogy miért irtam le ezt az unalmaságokat, [igy!] Talán azért, hogy számot adjak Betti néninek hogy többek közt mi volt azon beszélgetésnek tartalma, melybe befoglaltuk Betti néni nevét is. Laczi tehát volt Réven. Hogy tovább nem maradtak ott, ők azzal indokolják egyrészről, mert látták hogy Betti néniéknél különben sem nagyon téres lakukban sok vendég volt, másrészőr [így!] mert már siettek utazásuk •czélja a' szép Erdély felé. Elég jól megjárták az utat, és semmi nagy bajuk nem történt; kivéve az előre látható apró kellemetlenségeit a' hasonló utazásnak még nagy kellemetlenségük sem. Nagyon nagyon sokat, tud beszélni Laczi. Valóban sokszor csodálkozunk rajta magunk közt hogy hogy tudja a' legapróbb részletig a' mi velők történt, daczára annak, hogy holmi haszonŰG