Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)

len egyszer is találkozhatni hogy neki a dolgot fölemlítve megkel jem hogy vegye át tőlem mire kegyed megbízott, talán ő sükeresebben fogja elvégezni. Elmentem egyszer Fodor Gerzsonhoz, (talán emlékszik még Betta néni rá?,) 's fölkértem hogy nevemben szóljon Kalocsa úrral. Megígérte, 's egyszersmind i:zt is hogy elhozza Kalocsa urat hozzánk 's beszéljek vele magam is. Az óta mindig hozza. Elfeledte vagy nem akarta? Nem tudom. Én írtam kedves Betti néninek egy levelet juliusban, 's említve e dolgot, azt hittem hogy neheztelését vontam magamra, s miért ez első óhajtását sem teljesítettem. Most látom hogy megbocsátot; köszönöm, köszönöm! Én most Pesten időzöm a' kedves müveit Csengery család körében. A Kazinczy ünnepély alkalmával fölhozott Apám 's az óta fönnt vagyok, 's valószínűleg az egész telet itt töltöm. Különös nagy mulatságaim ugyan nincsenek 's nem is lesznek, de én oly végtelenül jól érzem magamat. Tudom, Betta néni is teljesen elemében volna helyemben. Ilyen emberek közt csupa gyönyörűség az élet. Deák Ferenc, b. Eötvös, b. Kemény, Szalay László [a levélpapír sarka egérrágott] Jókai, stb., stb. napontai vendégeink, az estéket hol egyik hol másik, hol mindnyája körében töltjük. 'S míg a' Kazinczy ünnep össze gyűjtve tartá a' kéttestvér bon legnevezetesebb költőjét, Íróját, művészét, mint Kazinczy Gábor, Erdélyi János, Gyulai, Szász Károly Apám stb., stb. kik a vidékről is följöttek az itt lakókkal együtt minden délben és esto nálunk lehetett találni. Igazán ritkán adódik a* szerencse hogy ily sok jeles és valóban jeles emberek közt legyen; 's ón e szerencsét a legnagyobb mértékbon föl tudtam fogni, és élvezni. Hidje el édes Betta néni, igazán mondom, hogy gyakran jutottak ilyenkor eszembe Kegyed és Lovassyné, hogy mily végtelenül jól éreznék magukat ha jelen lehetnének ! ... 'S különösen uz, hogy mint osztoznék a' Kegyed szép, minket szerető lelke örömemben, boldogságomban, látva hogy kedves édes jó Apám ez emberek által -— hogy úgy mondjam — ünnepeltetik ! Nem akarok dicsekedni Betti néni, csak őszinte vagyok!. Mért nem jött föl kedves jó angyalom a Kazinczy ünnepélyre? Igazán nagyon megérdemelte volr.a. Tudom, hogy a' szerény körös völgyében is szívéhen megünnepelte e nagy ember évszázados — napját: de hogy egészen föllelkesüljön, hogy egészen érezzen itt, a' fővárosban [kellett] volna lennie! Hallania kellett volna az Eötvös beszédjét; látnia a ropant lelkesültséget melyet [elő] idézett; látni a nagy mozgalmat, a nagy izgatottságot mely az egész városban uralgott: csak akkor tudta volna méltólag ünnepelni Kazinczy nagy nevét, 's csak akkor tudott volna igazán lelkesülni!! . . . Miért, miért is nem jött föl? Csak magában az a* jelenet megérdemelte volna, midőn Eötvös beszédjét elvégezte, 's a* tömeg ropant lelkesült ségtöl elragadtatva — tombolt, éljenzett, integetett a' nagy szerzőnek és szónoknak; 's e közben mint siettek az ész, szellem ós vagyon arisztokratái —- egymással versenyezve az elsőbbség fölött — kezet szorítani elősmerésük, és hálájuk nyilvánításául a dicső szerzővel! Oh mint irigyeltem nekik, [igyl] mint szerettem volna én is megszorítani ezt az isteni kezet! 'S ez hamarébb teljesült mint remélhettem akkor. Másnap hozzánk jött, bemutattak neki, és — ő kezét nyújtotta! Remegve, a legnagyobb izgatotsággal nyújtottam kezemet, 's nagyon kevésbe mult hogy meg nem csókoltam.! ! Most voszem észre hogy kifogytam a' papirból. Máskor másról, többet. Ha ir, kérem édes Betti néni, mostanában még Cs[engery] bácsi lakán szép utcza 3. szám kapom meg. Számtalan ezerszer csókolja Arany Julcsa. 89