Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)

18. Arany Juliska- Rozvány Erzsébetnek Pest, nov. 17 1860. Kedves Betti néni! Ugy-e ugy-e hogy nagyon ros/, leány vagyok? Magam ösmerem el, legnagyobb mértékben, 's bűnbánó arczczal megyek Betti néni szine eleibe, s összetett kézzel kérem bocsánatát. Nem akarom magamat mentegetni, mert tudom, hogy hibám oly nagy hogy mentséget nem ösmer: csak arra kérem ne nehezteljeln rám, 's ne büntessen meg igen nagyon azzal, hogy többet ne méltasson soraira. Mi már ismét más életbe, más körülmények közzé jutottunk, a' mi ugy hiszem nem újság Betta néni előtt. Ugy látszik a' sors azt adta egyik osztályrészünkül hogy örökösen hányódjunk. Biztat a remény, hogy talán már itt állandó megnyugvásunk lesz. Apámnak is itt van leginkább helye, sok jó baráti és ösmerői közt, lelkéhez való foglalkozásban. A' tanítást, a' sok tudatlan gyermekkel való bajlódást végtelenül megunta, 's igen őrültünk hogy végre megszabadulhatott azon állástól, mely reá nézve csak lélek és kedély ölő lehetett. Különben mi csak megvagyunk ugyahogy. Természetesen eddig még igen sok bajunk ós kevés élvezetünk volt, a' mi nem is lehet másképen, mikor az ember ilyen nagy változáson megy keresztül. 'S aztán én most beteg is voltam, ami épen nem segítette elő hogy igen kellemesek legyenek eddig itt töltött napjaink. Orbánezos voltam, a' mi már nálam szokott betegség, a' menyire a' betegséget meglehet szokni. Pár hétig feküdtem; már jobban vagyok, de még folyvást nem mehetek ki a szobából. Laezit Kőrösön hagytuk tanulni. Apám sokkal jobbnak látta ha ezt a hátra levő egy évet ott végzi ösmert tanárok 's régi tanulótársai közt, mint Pestre jőve idegen tanárokhoz, 's idegen tanmódhoz szokjék. Reánk nézve eleinte egy kissé ugyan rosz volt hogy kevés tagból álló családunk egy taggal megfogyott. De csak igyekszik az ember, helyzetébe bele találni magát. Mi még sok bajunk, kellemetlen idő, 's az én betegségem miatt eddig látogatásokat sem tehettünk alig egy pár helyen. Horváth Arpádné ezek közzé tartozik. Igen szívesen emlékezett róla hogy Betti néni kedves rokonaival meglátogatta a' nyáron; úgy látszik nagyon jól esik neki hogy Betti néni nem feledte egésszen el, mint a' — ki egyik emlék — az ő keservesen emlegetett szép múltjából. Szegény asszony, oly igen szerencsétlen, hogy ha az ember menteni nem tudja is, de lehetetlen neki meg nem bocsátani: 's szánni és részvéttel lenni irányában. Anyira magával meghasonlott kedélyt alig láthatni. Beszélte a nyáron Marika —• a' testvére — hogy milyen boldogtalan szegény asszony; múltjából a legkínzóbb lélekfurdalása maradt meg, 's a' jelenje is isszonyu mert nem szereti a férjét, 's az őtet határtalanul szeretvén mindketten boldogtalanok. Édes Betta néni Anvámék szivekből üdvözlik kedves férjével együtt. Én kezeit csókolom ezerszer 's maradok szerető huga Arany Julcsa. 19. Arany Juliska Rozvány Erzsébetnek Pest, marczius 10. 1861. Szeretett Betta néni! Ha kissé neheztelt rám hanyagságomért, semmivel sem boszulhatta volna meg magát jobban mint ez annyira elmés és igazságos megszégyenítés által. Valóban még most is ég arczom a' pirulástól. Czélját elérte édes Betti 90