Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)

vagyok így tenni. Anyám nálhmnál még kötszerre hibásabbnak tartana. Hanem édes Betta néni jóságában bizok én most egyedül. Elmondom hogy mily végtelen sokszor megbántam ezt a' tettemet, mily őszintén tiszta szivemből 's minden erőmből megbántam könyelmű 's egyáltalában nem érzett szavaimat; és tudom, liogy elnéző lesz némileg most már utólagosan 's igyekszik feledni, 's megbocsátani azt a' nagyon nagy megbántást. Tegye ezt jó angyalom 's az Isten megáldja érte. Én nem hízelkedem — hidje meg Betta néni — ha azt mondom, hogy a' világon nem tisztelheti, 's szeretheti önt jobban senki nálamnál. És ezt a

7 tisztelt, szeretett lényt, általam akaratlanul, igazán gyermekes könyelmüségből, enyire megbántva tudni, úgy fáj hogy ki sem mondhatom. Az ólta a' hány levelet Írtam, mindenikhez azzal a határozattal fogtam hozzá hogy bocsánatot esdek Betta nénitől. De valóban nem volt bátorságom ezt tenni. Féltem hogy ujabban emlékezetbe hozva a' már talán feledésbe menni kezdő dolgot, ismét ártok vele mind Betta nóni[ne]k, mind magamnak. Mielőtt Kőrösre értem volna már megbántam, igazán megbántam, óh de már későn!! Kérdi Betta néni hogy meg volt e Anyám a' vásárlásunkat elégedve?? Tökélletesen. Hanem a' karpereczem már az első föltételnél — eltört. Ugyanis: majálison voltam, 's elég könyelműség volt oda föltennem azt, ámbár igen fényes, egy előkelő család által adott volt is a majális; tánczoltam 's a' tánczosom ruhájába bele akadva eltört az a' kis teteje, — ha ugyan méltóztatik még emlékezni reá. — Én ugyan észre vettem hogy eltört, de azt nem hogy egy levelke el is veszett, 's midőn észre vettem hasztalan volt minden keresés, mert szélyel taposódott. Fölküldtem csináltatás végett Pestre, meg is csinálták, hanem sokkal csúnyább most mint volt. Nemtudta az ötvös az előbbeni formáját vissza adni. Nagyon sajnálom, mert igen szerettem. Szüleim igen egésségesek, valamint Laczi is. Betta nénit szivökből ölelik csókolják. Én mégegyszer bocsánatáért, s hallgatásáért könyörögve, 's kezeit ezerszer csókolva vagyok 's öröké leszek mély tisztelője Arany Julcsa. 17. Arany Juliska—Rozvány Erzsébetnek Pest, nov. 19. 1859. Kedves szeretett Betta néni! Köszönöm, ezerszer köszönöm édes levelét ! Kétszeres örömet szerzett nekem általa. Először: hogy oly rég nem látott sorait újra olvashatám, másodszor: átláttam, hogy Betta néni nem haragszik reám. Már valóban azt hittem! 'S talán volna is némi oka ha jól fölgondoljuk. De én még júliusban irt levelemben igyekeztem e neheztelést magamról elhárítani valóban alapos mentségeimmel. Megírtam Kegyednek hogy 'a mely szép, nemes czélja némi előmozdittójául fölszólított nem sikerült legjobb akaratom mellett is teljesítenem. Ez, oly igen természetesen — nagy valószinütlenséggel birhat Betta néni előtt s restséggel vagy nem akarással vádolhat engemet. Én is azt tenném talán, ha oly kevéssé ösmerném a' Körösi viszonyokat mint Kegyed. -— Nincs czél, nincs ügy melyért Kőrösnek müvelt(?!) osztálya lelkesülni képes legyen; 's nincs rá esett [így!] hogy egy ily ügy szószóllója közönyük, vagy nem ritkán gunyuk tárgyává ne váljék. Én is e sorban részesültem, 's kénytelen voltam vissza vonulni. Sőt hogy eredménytelen eljárásom [a levélpapír sarka egérrágott][elő] készítve legyen: Kalocsa úrral sem lön alkalmam egyet88