Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)

A' nálunk maradt gyűrűéit csakugyan Kenyereséktől küldte el Anyám Betta néninek. Nagyon sajnálta liogy eszébe nem jutott az: hogy Czeglédre által küldje Laezitól. Hanem — azt hiszem —, már így is megkapta az óta kedves Bottá néni. A tollat és egy zsebkendőt csak azután találta már meg Anyám, miután Kenyeresék elmentek, 's így nem küldhette el ezeket. .Mondja Anyám hogy Kenyeresék, Károliékkal kibékültek. Ugyanis: Kenyerest, Aladast Apám elvitte Kalocsa Balázs úrhoz, 's ezt nem találva honn, elmentek ezél nékűl járkálni. Az úton találkoztak Károli úrral, 's ez is hozzájok csatlakozott, így aztán addig járkáltak míg a Károli úr házához ertek, 's Károli úr minden előzmény nélkül kinyitotta az utczaajtóját, 's bementek. Későbben a' látogatást vissza adta Károli úr; 's liogy a bóké tökélletes legyen, a nők is elmentek a férfiakkal együtt, ismét, pedig már egészen este volt. Kenyeresék igen örülni látszottak a' kibékülésnek. 'S az volt az egészben a legérdekesebb: hogy úgy viselték egymás irányában magokat, mintha mintha soha semmi sem történt volna köztök, 's mintha a' mostani találkozások csak folytatása volna egy régi jó viszonynak. Csak egy hcszonnégy óráig voltak itt Kenyeresék. Gyulairól az óta épen semmit sem tudok. Nem ír solia sem. .Most Szilágyi fönt van Pesten, 's ő majd valószínűleg hoz róla birokét. Anyit tudunk mégis, hogy nem szeptemberben, hanem augusztus első napjaiban esküszik. A Lovassyné ezikke nálunk van, 's mihent egy kis időm lesz leírom, 's elküldöm Betta néninek. Apámnak igen tetszik ez a czik, mondja, hogy igen okos, és alapos nézetből merítvék sorai. A szünnapokat hihetőleg idehaza fogjuk tölteni. Apámal nagyon küldjük, hogy menjen el valahova, de bajosan megy el ő is; legalább nem mondja hogy elmegy. Pedig neki valóban igen szükséges volna a' szórakozás. Itthon megöli az unalom. Oskolai dolgok nem lesznek s egyebet pedig nem tud dolgozni szegény. Laczi ugyan elmegy Szalontára; legalább nagyon készül 's Szüleim is bele egyeztek már. ila nem lesz terhére írni fogok ismét édes kedves Betta néninek még pedig rövid időn. Szilágyi most lehozza Salamont azt mondta, 's akkor tudok írni a' napernyőről is és még sok másról a' mi most térhiány miatt elmaradt. Ezerszer csókolva mindnyájan kedves Betta nénit, 's jó férjét üdvözölve, maradok szerető liuga Arany Julcsa. 12. Arany Juliska Rozvány Erzsébetnek N. Kőrös augusztus 8. 1858. Kevés szentem Betta néni! Örömmel vett levelére mindjárt kellett volna válaszolnom; miután fölkért Betta néni hogy írjam meg u' Gyulaiék Kolozsvárra menetelét, A Betta néni levelét én harminczegyedikén kaptam meg; ugyanaz nap: a' melyen Gyulaiékat vártuk le hozzánk. Szilágyi Pesten volt s' neki mondta Gyulai, sőt Marika is, hogy harminczegyedikén esküsznek tehát nem folyó hó elején mint én Betta néninek hibásan írtam — 's ugyan ezen a napon le is jönnek hozzánk, és tőlünk egyenesen mennek Kolozsvárra. Időm e szerént nem volt már az írásra; mert Gyulaiék csak egy napot szándékoztak nálunk tölteni. A' mint Szilágyi mondta, s' Petőfiné 's a Marika novelőnője — a' neve már nem jut eszembe, de úgyhiszem fog e nőre emlékezni kedves Betti néni kíséretében. I)e bizony ők véghetetlen nagy várásunk daczára sem 6* 811