Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)

jöttek le; hanem — mint hiteles kútfőkből tudjuk •— mentek egyenesen Kolozsvárra, móg pedig ketten; ós az óta nem írt Gyulai sem nekünk, sem Szilágyinak 's nem is tudunk róluk semmit. A napernyő iránt telyesen nyugott lehet édes lelkem. Salamon úr még sem voit itt 's így tehát nem említhettem meg neki; és nem is fogom, Betta néni óhajtása szerint. Laozika épen tegnap ment el Hajnallal, előbb Békésre azután pedig Szalontára Hajnalókkal. És gondolja kedves jó kis nénikém, a' Lovassyné czikkét, a' Betta néni itt feledett zsebkendőjét, és a tollat egvövé pakolva el akartam küldeni, hogy ha ő maga személyesen át nem adhatja is Betta néninek[,] vigye el a kedves Rozvány nénihez, 's ő majd talál módot az elküldéséhez. És óh fájdalmak fájdalma! elfeledtem neki a' nagy búcsúzgatások közt által adni. Bocsássa meg jó lelkem ezt a' véghetetlen nagy feledékenységemet. Igyekezni fogok hibámat némileg helyre hozni. A zsebkendőt, és 'a tollat ismét eltettem arra a' helyre a'hol az óta állott mióta nálunk van. Majd talán lesz alkalmunk hogy elküklhesük. A Lovassyné czikke felől pedig azt gondoltam: hogy talán jó volna ha én azt apródonként le írogatnám; 's minden levelemben küldenék belőle anvit: a' mennyit egy borítékba be lehet zárni. Mit gondol Betta néni, jó lesz így? Vagy talán nemde kevésbe lesz érdekes így apródonként olvasni? Én minden áron azt szeretném hogy Betta néni elolvashatná ezt. Gondoljon kérem valami módot és közölje velem. Ezerszer csókoljuk mindnyájan mindnyájokat — de legjobban Betta nénit ATi Arany Julcsa. [A lap oldalán:] A múlt levelemből térhiány miatt kimaradottakat majd jövőre megírom, csókolom kezeit és szép száját enyiszer 1OOOOOCOOOOOCCCOOOOOCCCCCOO 13. Arany Juliska—Rozvány Erzsébetnek N. Kőrös deczember 15. 1858. Kedves Betta néni! Végre akadt egy jó alkalom, a kitől Betta nóninak itt maradt zsebkendőjét, és tollát haza küldhetjük. Nagyon sajnálom hogy régebben nem tudtam Kalocsa úr menetelét, mert a' Lovassyné czikkét [kitépve a papír] ő tőle küldtem volna el. Nem tudom meg [kapta] [a papír kitépve] e kedves Betta néni? Mindig vártam, hogy egy pár sorral tudatni fog ba megkapta; 's én ezt már körülbelül kél hónapja hogy elküldtem, 's még semmi választ nem kapva, önkénytelenül kellett arra a' gondolatra jönnöm; hogy levelem — vastagsága miatt — elveszett. Ila ez így van: kérem édes Betta néni írja meg 's én örömmel leírom azt még egyszer. Nagyon szeretek írni; 's nem lesz terhemre ha még egyszer leírom is. Mi igen jól vagyunk. Volt czélom: [hogy] [papír kitépve] most Kalocsa úrral el megyek Szalontára; az [az] [papír kitépve] csak Váradra, 's én ezt megírva Sándor bácsiéknak, ők ott várandottak volna engem. Ha nem biz' ez elmaradt. Olyan dolgok jöttek közbe, a' mi miatt ithon kelletett maradnom. Kérem édes Betta néni, szcrencséltesen engem válaszával, hogy megtudjam kapta-e előbbi levelemet, 's vele a Lovassyné őzikét. E pár sort igen 84