Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)

Édes Bottá néni, szerencséltessen ongom mielőbb kedves válasszá val, liidje meg, boldogítani fog általa. A jó édes néninek, — ha még ott van — szíveskedjék át adni; Anyám, és az ón kózesókomat, 's Berzsek urnák egész családunk forró üdvözlését. Bottá nénit mindnyájan csókolyuk ezerszer, és ezerszer de különösen: mély-tisztelője, Arany Julcsa. 8. Arany Juliska—Rozvány Erzsébetnek N. Ivőrös nov. 15. 1857. Kedves jó Betta néni! Köszönöm ezerszer köszönöm jóságát; mely nem hagya sokáig váratni kedves levelére. Kimondhatatlan öröm fogott el; midőn az oly rég látott kedves sorokat ulyra láthatám, 's megkapása után mindjárt akartam rá válaszolni, de holmi apró közbo jött akadályok miatt mindég el-maradt. Mi csak meg vagyunk a' mi szokott egyszerű életmódunkba, melvl>en, — úgy szólván — alig van némi kis változatosság, de azért igen bóldogan, 's nem unalmosan telnek tőlünk a' napok, legalább tőllem nem, munka és olvasás között villám-gyorsan telik az idő, alig járok pár házhoz, vagy jobban mondva pár lyányhoz, mondhatni falusias életet élek, és liidjo meg Betta néni, nem is kívánkozok már más zajosabb életre, úgy hozzá szoktam ohez. A' tavasszal Csongery Antalék lioszas kérelmökre, fel eresztett Anyám Pestre hozájok, 's oda fent voltam nálok Húsvéttól, Pünkösdig, minden, de minden ólvozotet a' mit csak fellehetett találni felkerestek számomra, igazán mindent elkövettek hogy mentül jobban telyók el tőllem az idő, színházba minden osto ellátak az írók jegyeikkel. Kastner Róza hangversenyeibe jártam, a császári pár is éppen azokban a napokban volt ott, s ott lótök természetesen igen nagy élénkséget kölcsönzött a' városnak, és előttem, — a' ki még efféléket nem láttam — mindennek az újdonság becsével kellet volna bírnia, de én mind ezek daczára haza vágytam, az én csendes életembe, bele unva testestől-lelkestől a nagy városba, 's annak zajos, tétlen életébe, hat heti Pesten létemnek csak azt köszönhetem; hogy egyszerű igényeim még egyszerűbbekké váltak. Úgy hiszem felesleges bocsánatot kérnem hogy ily sokat össze írok hiszen csak egyedül az a' czélunk, hogy egymásról tudjunk valamit, valamint Betta nénit nem érdeklik a' körösi újságok; úgy engemet sem érdekelnének a réviek — ha vólnának. Szüleim Berzsek uratt forrón üdvözlik, édes néninek csókoljuk Anyámmal kezeit. Anyám és Apám Betta nénit, én kezeit csókolva, vagvok tisztelője, Arany Julcsa 9. Arany Juliska—Rozvá Erzsébetnek N. Kőrös május 31. 1858. Édes kedves Betta néni! Éppen e perczbon kaptam levelét, 's mindjárt hozzá fogtam az enyémhez, hogy el ne késsek válaszommal. Anyám előre is nagyon köszöni Betta néni jóságát; s igen kéri abból a matériából tizenöt rőföt venni. Szabóval már régen beszélt e felől s' tudja, hogy ilyen szélességűből elég tizenöt rőf. Rojt vevésére is igen kéri Anyám kedves jó Betta néni. Ebből két vég szükséges. o Sátrán : Arany János 81