Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)
Toldi Szerelme megjelenése alkalmából ő is írt a költőnek. „Jó férjem írja Aranyné 1880. febr. 18-án aki egy betűt sem képes írni mostanában, a szemei annyira elgyengültek, rám bízta, hogy tolmácsoljam. . .szíves soraidért köszönetét. . . Ez egész évben nem írt és olvasott egy betűt sem; különben sincsen jól, elgyengült és ki van fáradva mindig, mintha valami nagy és fárasztó munkát végzett volna. . . Egyedüli élvezet a pipa és a gitár." (Függ. 46.) Az utolsó évek oázisaira, a szigeti nyarakra is mindig meghívják Rozvány Erzsébetet. E tárgy leveleikben állandóan visszavisszatér. 1881 nyarán Betti, Ella húga szülése miatt nem mehetett, pedig „a szokott három szobánk volt, amelyben a legkényelmesebben megfértünk volna. . ." írja Aranyné. Jellemző az is, amit hogylétükről ír: férjéért aggódik, a legrosszabbtól tart. (1882. jan. 1. Függ. 48.) A következő levél már Arany halála után kelt, Szél Piroska írta nagyanyja nevében. Beszámol nagyapja haláláról és azt megelőző napjairól: „Szegény jó nagyapámnak mostani betegséga alat t a halálra sem mi, sem ő maga nem gondoltunk. Csütörtökön dél után ugyan igen rosszul volt, kezei, lábai egészen hidegek lettek, de a gyors orvosi segély megmenté őt s szombat délután, tehát halála előtt való nap állapota föltűnően javult. Szombaton ugyan az éjjelt nyugtalanul tölté, de vasárnap úgy 11 óráig tűrhető volt; csak akkor lett ismét rosszul. Azonnal orvosért futott Laci bácsi s ez épen csak megtudására ért ide, mely rövid s csak egy csuklásból állott s nem volt kínos. . .Oly szép volt kiterítve, mintha csendesen aludt volna, semmi szenvedés, semmi fájdalom arcán: sőt talán ajka még mosolygott is!". . . Kedden eltemettük. . ." (1883. oki. 28. Függ. 49.) Amikor a következő évben Rozvány Erzsébet is eltemeti édesanyját, merül fel a terv Aranyékban, hogyha Piroska férjhezmegy, Betti nem költözne-e fel? Kitért a terv elől. Pesten már nem volt vonzóerő számára. Testvérei felnövő gyermekei, majd az unokák közt maradt, akik mint a rend és illem szigorú őrére emlékeztek rá, aki nem hagyta szó nélkül, ha a kislányok lábfejüket keresztbe tették. . . ,i 9 Ugyanezzel a szemérmetes szigorral őrködik bátyja Aranynyal kapcsolatos nyomtatásban megjelenő emlékein. Aggályait szóvá is tehette, mert Rozvány György egy hozzá írt levelében valósággal mentegeti magát. (1890. máj. 3. Függ. 53.) 9 9 I larisné Orosz Klára szíves közlése. 71
