Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)
Rozvány Erzsébet öreg napjait „mindenkitől tisztelve, általános szeretet által véve körül" élte Szalontán. Ha botjára támaszkodva végigment az utcán, utat engedtek neki, köszöntötték, nem annyira a módos nagyasszonynak kijáró, mint inkább a nagy idők tanúját s az Arany János tanítványát megillető tisztelettel. 1908. november 28-án hirtelen hunyt el szívszélhüdésben. Temetése a Szalontai Lapok tudósítása szerint „hétfőn ment végbe a szalontai közönség igaz és osztatlan részvéte mellett. A görögkeleti szertartás befejezte után Széli Kálmán reform, lelkész. . . tartott magas szárnyalású gyönyörű beszédet az elhunyt úrnő ravatala felett," 7 0 Asztalán ott találták a Toldi Szerelme neki dedikált példányát, benne a már idézett Aranyra vonatkozó vallomás-szerű sorokkal: „mielőtt szellemeddel e hazát betöltendőd, elbűvölé az már lelkét a gyermeknek. . ." E bűvölet haláláig elkísérte. Felhős élete egének a költő volt és maradt fájón messzi, mégis egyetlen álló csillaga. 72 7 0 Szalontai Lapok. 1908. dec. 6. Gyászrovat.