Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)

Boldog vagy azért áldva az égtől! — Már élted első szakában Öröm virult néked mindenfelől A csendes szülői lakban. Betti nővéremhez

2 E vers jellemzően szólaltatja meg a módos kereskedő családból a honorál iorok közé emelkedők vágyát, törekvését. . . . szülőnk mindent, hogy műveltségért Szíved hevüljön, 's jóért, nemesért, Édes örömmel áldoztak. A kislány tovább taníttatására nyilván a társadalmi emelkedés érdekében gondolt a módos kereskedő apa és a nagyranéző anya. Ezért hívták házukba Aranyt. A költő, mikor 1837-ben nővérére bízta édesapjuk gondozását — mint önéletrajzi levelében írja — az iskolába költözött. 1839 januárjában mondott le a correctorságról, bízva a járási főszolgabíróban, aki írnoki állást ígért neki. Ügy gondolta, az írnokóskodás nem foglalja le annyira, mint a tanítás, u. i. házasodni és szabad idejében gazdálkodni akart. A főszolgabíró az állást egyik kortese fiának adta s így Arany állás nélkül maradt. Ekkor került Rozványékhoz. Rozvány György emlékezéseiben három nyarat emleget, amikor szülei házánál együtt volt Arannyal,

3 azonban a RiedI Frigyesnek írt, levelében maga is a valóságnak megfelelő két nyarat idézi. Emlékezik arra is, a költőt mennyire bántotta: „szállással és élelemmel való ellátását" hogyan fogadhatja eJ Rozványéktól ? Rozvány Györgynek is megmutatta a kérvényeket, melyeket állás ügyben irogatott, többek közt az Arad megyei Spech Imre főszolgabíróhoz is jelentkezett nevelőnek, aki azonban nem is válaszolt neki. Végső kétségbeesésében arra is gondolt, hogy elhagyja szülőföldjét. Volt tanítótársa, Madas György Lúgoson szerzett neki nevelői állást. Az elutazás előtti események úgy látszik mélyen hatottak Rozvány Györgyre, innen szemléletes leírásuk, amely jellemző Arany és a Rozvány-család viszonyára s erősíti a Rozványcsaládban élő hagyomány valószínűségét, hogy Arany és Ercsey Júlia ismeretsége náluk kezdődött s azt a ház asszonya melegen pártfogolta. 2 ROZVÁNY GYÖRGY, Betti nővéremhez. Rozvány Erzsébet emlékkönyve. NvTM. 3 ROZVÁNY, 133. 1. .32