Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)

ROZVÁNY ERZSÉBET Én láttum a bimbói, én láttam azt Midőn érezve a nyájas tavaszt Kezdett kifejleni :. . (Aranv: Egykori tanítványom emU'kkönyvcbe.) A Rozvány-ház harmadik gyermeke, a család szemefénye a kisleány, Erzsébet, vagy ahogy otthon és baráti körben becézték, Bella, Betti. Ő a harmadik, a későn jött utolsó, a legkedvesebb gyermek. Két fiú után érkezik 1829. augusztus 1-én. Bátyjai már a kamaszkor küszöbén: András 12, György 10 éves. A két esetlen fiú között a rózsás, fehérbőrű, hollóhajú kislány lesz a szülői gyöngédség tárgya. Apja csak „rózsaszálamnak" szólítja.

1 Anyja — eltérően a kor jómódú asszonyaitól — maga táplálja, gondozza, neveli. Rozvány György egy húgának írt versében születése és gyermeksége körülményei közt ezt is említi: Boldog TE! nem pénzbérelt dajkától Nem részvétlen rideg mostohától Szíttad az éltető tejet. Bölcsőd bár nem csilloga díszfényben! 'S tagjaidat hímzett szalag Bársony pólyába nem övezzé; 'S nem nyújta kéjt sejem pamlag! Bár ha rang, czimert 's fényes palotát Sorsod nem nyújtá kegy ajándokát Kedvezve bölcsőd körébe!!! 1 MARTA, 9. I. 31