Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)

Majd a kezével intett, hogy körébe ülnénk le. Ő leült a karos székébe, mi is leültünk. Kérdeztem tőle; hogy van? Azt felelte: "ugy vagyok, mint a kihasznált ócska zsák, melynek repedéseit ha összefércelik is ezek a hires <loktorok, más helyen kezd kirepedezni; egy szóval nem foltozni való ez már." Jó ideig társalogtunk vele, s egészen felvidult. -Midőn pedig tőle búcsúzt unk; szívélyesen megköszönte látogatásunkat, mondván: „ha szalontaiakat látok lakomban, ugy érzem, mintha otthon lennék. Jól esik nekem, ha egyszerű keresetlen szavakkal beszélhetek velük, mint otthon szoktam volt. Bezzeg, nem ugy van itt. Itt fel kell jederiteni a beszédet, illatos kenőccsel, mint a bajuszt, mert különben sértésnek vennék, ha a beszédünket válogatott szavakkal ki nem cifráznánk." Midőn Aranytól lejöttünk, mosolyogva kérdezőm Jóskától: hogy tetszik neked Arany ? — Hej de nagyszerű ember ez az Arany, pajtás! Mily súlyos betegséget, szenvedést és bus csüggedést mutatott arca, midőn hozzá beléptünk, és mégis humorizált velem és saját fizimiskájával ? Valóban csodálandó ember! A testi bajok és fájdalmak elszenvedésében is egy nagy Hérosz. —, Köszönöm pajtás, hogy látogatására erőszakoltál. —Nyugodtan mondom, hogy miután Budapestet, ujszületésü nagy alkotásaiban és Aranytól, a testi bajok elszenvedésének e hősies nagy példáját megláthattam örömest halok meg. Nem vetted-e észre, hogy rideg, bus arc vonása, midőn minket meglátott, nem egyszerre, hanem fokonkint, bizonyos kis idő' multával változott át vidámra . . . Én mig te Arany előtt állva az ő szeme fixirozásától és ujjának fejed felé bökdösésétől szurkoltál,' —figyelemmel kisértem ezen lélekmozzanati lépcsőzetes átmenetet. Biztosan hittem, hogy ez ott fog megállapodni, ami lelkének legkedvesebb élvezete, — az ártatlan, játszi és nem sértegető humornál . . . Ekkor láttam Aranyt életében utoljára. Két évre reá hűlt tetemeit sirattam meg. * Mily bölcsességgel kellett Aranynak községjegyzői korában a tanács Ítéletének helyessége felelt őrködnie, mily küzdelmet kellett kifejtenie egynémely kapacitálhatlan tanácstag konokságával szemben e célra majd ti törvényes igazság magyarázatát, majd az ennél sokkal hatályosabb játszi humorát felhasználnia? -—> ezt a következő konkrét eset eléggé igazolja. A szalontai tanács előtt két koma, mindegyik becsületesnek ismert ember, állott peresfél képen. Az egyik A. előadta, hogy B. komájának 100 forintot adott kölcsön, négyszemközt, kontraktus és kamat nélkül, barátságból megyérési vásárig. B. tagadta a kölcsön vételt és tagadására esküt tenni ajánlkozott. Állítására A. szintén felajánlotta esküjét. — Az egész tanácsol meghökkentette a két, becsületes és jó keresztény embernek ismert, még esküvel is megerősíteni kivánt ellentétes állítása. Hosszas tanácskozás után sem tudta megállapítani Ítéletét. Eközben felállott M. J. egyik tanácstag, különben csizmadia ember, s inditványozta, hogy miután a tanács nem láthat a peres felek veséjébe, a követelési összeg a peres felek közt jeleztessck meg, azaz B. A-nak csak 50 ftot tartozzék megfizetni. — Tetszett az eszme. A tanács már majd kimondandó volt a felezést: de Arany hirtelen felállott a tanács asztal mellől, s kérte az ügynek elhalasztását, mert neki sürgős jelentést kell elkészíteni a Vármegyéhez. Jó idő multával, midőn már feledésbe ment a felezési indítván}', s a panaszos sem sürgette ügyét, az utóbbi feltűnt Aranynak és a panaszos után 155