Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)

de lelkemből sajnálom városomat, igaz. ugyan, hogy ón sem sokat gegithetek szomorú állapotán, de ha ón is elhagyom, akkor menthetetlenül veszve van!" ... * Arany lemondása jegyzői állásáról az 1848 május 28-án tartott közgyűlésen vétetett fel. ... A jegyzőkönyv Aranynak hálát és köszönetet szavaz és áldást kére Istentől reá és családjára. —Jegyzői fizetésének hátránya kifizetni rendeltetik. * Arany irói pályáján fokonkint oly nagyra emelkedett, mint kevés a hazai irodalmi munkások közül; de ő mint ember, magát soha nagyobbnak, nemesebbnek, bölcsebbnek, tökélyesebbnek és jobb emberbarátnak ki nem tüntette, mint szalontai jegyzősége alatt. Légy büszke Szalonta e nagy emberedte, és szentelj neki hálás emlékezetet ! XIV. A NŐI KORONA Eljutottam e kis életadati részletezés folytán Arany életének azon oassisához, melybe őt géniusza az eddigi sok szenvedés, .erős megpróbáltatások és egy kietlen munkába ölő élet titán szerenesésen elvezette . . . Ekkor én már, mint jogvégzett, Váradon gyakornokoskodván, gyakran megfordultam itthon. Arannyal egy szobában hálván, nagyon feltűnt, nekem, eddig nem ösmert jó kedve. Kérdeztem tőle: mit jelentsen ez? Ő meg nem magyarázta, hanem latin klassikus idézettel felelt, amelynek értelme: „kedvező szelek dagasztják vitorláimat. Hajóm a biztos révpartnak tart" és erre édesden mosolygott . . . Volt azonban Arany és Julesája szive érzelmeinek egy letéteményese, az én édes anyám. Ettől átszivárgott hozzánk is a boldog szerelmesek titka, amit mi hiven megőriztünk. Összekelésük 1840 november havában történt; de megtörténhetett volna korábban is, ha a jegyzői lakot, melybe Arany költözendő vala, a már másfél év óta teljes munkaképtelenségre jutott jegyző, B[ajó] L[ajos] azt magának lakásul lefoglalva nem tartja. Ez, bár még életében, a jegyzői lakból 1840 nyár végén kiköltözött. A jegyzői laknak kitakarításáról Arany nénje, a jó lelkű Jámborné épen ugy gondoskodott, mintha saját gyermekét házasítaná. A szobák bebútorozását pedig Arany megtakarított kis pénzecskéjéből és Juliska kis hozományából ismét jó lelkű asszonyok eszközölték. Juliska gyakran tanácskozott az anyámmal a szobák berendezéséről, — sőt mennyiben Arany násza napjáig mindig a mi házunknál lakott, — egy késő este az anyámmal együt t elment a jegyzői laknak és otthonának megszemlélésére. Megelégedetten távozott el a szerényen, de tisztességesen berendezett lakból. Végre bekövetkezett az a boldog nap is, melyen Ercsey Juliánná — mint már Aranyné — átvehette otthonát a jegyzői lakban, s itten a háztartásnak gondjait, s hü szerelmével boldogitását Arany Jánosnak. . . Mindketten a józan értelemnek gazdag adományával birók, mindketten szorgalmas munkások, takarékosak, az édes liázi otthonhoz erősen ragaszkodók, hiu eifrálkodásra semmit sem adók, állapotukkal teljesen megelégedők, másoknak látszólagos kedvezőbb sorsát nem irigylők és az élet lioldogságát egyedül csak az. egymás boldogitásában keresők. 152