Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)

XII. EGY ELVESiZETT KÖLTEMÉNYE Már fentebb érintőm, hogy Arany házunknál lakta alatt, 1839 július havában, — egy erős fulmináns verset irott mély elkeseredettségében. Ennek előzményéül megéltendő, hogy Lajtsák Ferenc váradi püspök, előzőleg, egy főpásztori levélben megtiltotta a katl). lelkészeknek a vegyes házasságokra áldást adni, ha a nem katholikus férj reversálist nem ád, hogy születendő gyermekeit a katholikus vallásban fogja nevolni. E főpásztori levél rosz resensust költött föl országszerte. Sokan léptek ki ellőne harcra; de leginkább a dicső emlékezetű Beöthy Ödön, Bihar megyének országgyűlési képviselője és katholikus vallású. Lajtsák püspök nem tágított, Beőthyt megyénk egyik gyűlésén, nem kutholikusnak, atlieistának, a protestánsnál rosszabbnak mondotta. Ebből pennaharc keletkezett: átvitetett még a német országi, akkor legnevezetesebb „Allgemeine Zeitung"-ba is, és folyt éveken át. Megyénkben 183!) — gondolom julius havában — országgyűlési képviselő választás volt megejtendő. A liberális párt részéről Beöthy Ödön volt a jelölt, az előző országgyűlésből előnyösen ismert nagy hazafi. A választási harcot Beöthy ellen Lajtsák kezdette meg. 1839 május 27-ről kelt, s Boőthvhez irott, különben közkézen forgott főpásztori levele, által, mely igy kezdődik: „Tekintetes Táblabíró ur! Vallást érdeklő ismételt bántalmi elérték a türelemnek azon határát, melyen tul engedni, gyöngeség lenne ..." Erre Beőthv, 183!) junius 27-ről keltezve, Lajtsáknak erős dialektikával válaszolt. (Ez a két levél birtokomban van, még pedig Arany által, atyám részére, másolva szívességből.) Ily előzmények után Beöthy ellen a választási mozgalom, •— a nemesség — melynek akkor csak egyedül volt szavazata, — undok vesztegetésével megindult. E vesztegetési campagne Szalontára is áttétetett. Arany, illetőleg mindnyájunk szeme láttára folyt a lelkiösméretlen vesztegetés és ennek lélekfurdalás nélkül való elfogadása. Arany nemes lelkét mélyen megbotránkoztatta ez az undokság s a Béőthy nevét a haza ügyével kapcsolatban érezvén, mélyen megilletődött s fájdalmas sóhajtásokra fakadt. A választás napjától már csak két nap volt előttünk. Ennek első napja estéjén én szokott időben lefeküdtem és elaludtam: de Arany az íróasztalnál ülve maradt és dolgozott. Éjfél után három óra tájban, mély álmomból engem felrázott, s mondá: olvassam el ezt. A versnek cime volt: ,,Krisztus papja i."

4 Elolvastam. Megdöbbentem. Ennél megrendítőbbet, nagyobbszerűbbet, fulminánsabbat mindekkoráig sem a magyar, sem a külföldi irodalomban nem olvastam. Szaladtam a bátyámhoz, kl másik szobában feküdt, s felköltöttem. Ő, — kinek irása kevésbé volt ismorotes, mint az enyém vagy Aranyé, — azonnal a másoláshoz fogott, s néhány példányban leírta. Már reggel ü órakor, szekoren ültünk Várad felé s már 10 órakor délelőtt a „Sas" vendéglő kávéházában Csengery Antalt, Komáromi Tónit, Komlósi Antalt s az ifjúságnak más jeleseit együtt találtam. Átadtam nekik a verset. Elolvasták. Arcuk kigyulladt. Komáromi hévvel mondá: „ez nom pnsquille, ez megdöbbentő igazság. Viszem egyenesen a?, ellenjelölt Hodosi .Miklóshoz. Van szive: kell, hogy megértse." 149