Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)

Elvitte-e? nem tudom: de tény, liogy a választásnál győzedelmeskedő Hodosi Miklós egy hónapra reá, a követségről Beöthy Ödön javára lemondott , s ez, ellenjelölt nélkül, képviselőnek választatott. Arany ezen költeményét -— valószínűleg összes költeményei között a legmegrázóbbat, — sokáig őriztem magamnál: de 1850-ben, midőn az uj cs. csendőrök fegyverekért és politikai iratokért két ügyvédtársamat — kik pedig honvédek se voltak — itten megmotozták, s mellnek szegzett szuronynyal, a motozás alatt, mozdulatlanul ülni parancsolák, meghökkentem és minden hazafias szellemű irataimat, köztük Arany itt emiitett versét, s az erdélyi hadjáratról vezetett jegyzeteimet elhamvasztottam. Sajnos, hogy Aranynak itt érintett remek verse is elveszett; de azt hiszem, hogy valaki azt, irodalmi becséért, megőrizte, s nrog lehet, még napfényre fog kerülni. Az is meg lehet, hogy Cseugery Antal, ki e költemény becsét felösmerte, azt magának megtartotta, s régi iratai közt feltalálható lesz.

5 XIII. KÖZSÉGI JEGYZŐ . . . 1839-ik évben a városnak második jegyzője Bajó Lajos végső elgyengülésre jutott, a város írnoka, Boné nevezetű pedig tüdővészességének utolsó stádiumát vonszolta. Mindketten a város főjegyzőjének, ügyvéd Márkus Ferencnek alig voltak segítségére. Ez Aranyt, -— kiváló tehetségét jól ismervén •— felszólította, tétlen állapotában, járna el a városházához neki segítségére . . . Ezen időben már, mint joggyakornok, többször megfordulván itthon, fel-felmentem a városházához, Aranyt uj munkakörében meglátogatni. Mindig nagy kedvvel dolgozgatva találtam őt. Majd kérdést tettem egyikmásik előljáró taghoz: miként vannak megelégedve a „sustitutus" írnokkal? Nem győzték Aranyt eléggé dicsérni, mondván: „borzasztó" szépen dolgozik, •— ég a munka keze alatt — az a gyönyörűséges instántia, amit 6 ir meg, — hát még a jegyzőkönyvek, amiket ő tesz fel? denique diotum-faetum el van határozva, hogy ha megkönnyebbíti az Isten az irnok, vagy második jegyzőnek ágyaszalmáját, ő lesz a hivatalban azok utódja. A városházánál uralgó, ezen magasztaló jó vélemény kihatott városszerte, elhatott szülőim házához, aminek ők nagyon örvendettek; de elhatott imádott Juliskájához is. ... Arany tíz évig szolgálta szülővárosát, mint másodjegyző. E szerény cim alatt kereste fel őt a Kisfaludy Társaság kettős pályadija, e cim alatt rohant a nyakába Petőfi és ajándékozta meg őt barátságával. iSzerény volt e cim, de Aram- meg volt vele elégedve, mert szeretett szülővárosának teljesíthetett, szolgálatot, s mert e hivatalában, magasabb értelemben vett jogszolgáltatási, az az birói funkciót végezhetett. . . . Ő ezen állásából nagy lelkiösméretességet csinált. Nem végezvén jogot, a magyar törvényeket alaposan megtanulta, az eljárás gyakorlatát az ügyvéd főjegyzőtől hamar elsajátította s mély belátásánál fogva rendesen oly ítéleteket hozatott és hozott, hogy alig volt eset arra, hogy az ő általa feltett Ítéletet a felső bíróság megváltoztatta, avagy megsemmisítette volna. . . . Ügyvéd Márkus Ferenc a főjegyzői állásról 1839. nov. I-én lemondván, helyébe Borbély Pál, szalontai fi s régi falusi jegyző választatott 150