Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)

Arany erős akarata, liogy a költői tollal többé kezébe nem veszi, megingott s már 1844—45-ben ogv époszt irott: „Az elveszett alkotmányt", melyet a Kisfaludy Társaság 25 arannyal jutalmazott. * A t. olvasó aliglia fogja megérteni, liogy Arany, ki a költészetért ellenállhatatlan vággyal égett, ki évoken át nagy szorgalommal tanulmányozta a hazai és külföldi lantos költőknek remekeit és ki önmagáról azt irja: ,,S a panasz, midőn bevallom, Nemesebb lesz, ha kidallom ..." mikép tartóztathatta vissza magát a költészettől nyolc éven át ? Ez abban leli magyarázatát, liogv ő erős akarattal megtiltotta önmagának a költeményirást. Ez a nagy elhatározás legegyszerűbb prózai, mondhatnám triviális okokra vezethető vissza. Fájdalom! a mi népünk sajátságos fogalommal bir a költő „poétás" ember iránt. E névhez oly fogalmat köt, melynek synonimuma: „nincs ki a négy kereke" vagy „elvesztette a tengelyének vógszegét, mindjárt felfordul" sőt e dicsőséges nevet annyira profanálja, hogy példabeszédképpen az állatokra is használja: „poétás, mint a Megyeriné malaca, ..." Nom vádolom ezzel az általam szeretett szalontai népet. Hisz' midőn Aranyt, mint községi jegyzőt, közvetlen érülközésből felösmerte, emberi emlékezet óta senkit sem tisztelt annyira, mint őtet. . . . X. [ROZVÁNYÉKNÁL.] .Már emlitém. hogy Arany szülőim házánál csendes, nyugalmas életet folytathatott és foglalkozásától fennmaradt idejét tanulmányai folytatására zavartalanul felhasználhatta. Szülőim a házon kívül folytatván foglalkozásukat, csak a déli és estebéd hozott össze bennünket együvé. Az étkezés, mint minden rendes, napi foglalkozású családnál, nem tartott sokáig; azonban atyám, ki rondosen kora reggeltől délig és déltől estig talpon állott annyi kényelmet magának megengedett, hogy egy pipadohányt déli és estebéd után, kényeimoson ülvo kiszívhasson, különtien is dohányzási szenvedélyét ez a két pipadohány elégitette ki egész napra illetlennek tartván holt üzletében dohány[ozni]. Aranv ez időbon sem borivó, sem dohányzó nem volt, ugy ón sem; de ezért atyám siostájánál együtt maradtunk. Arany áldott jó kedélyüsóge, emlékezetének gazdag tárházából, vagy a napi események humoros voltából, mindég tudott valami érdekest gyönyörködtetőt, „ad vocem" előrántani és ezt mesterkéletlen, egyszerű szavaival kedvessé, vagy kacagtatóvá tenni. Az at yám és egész családunk gyönyörrel csüngött ajkain, mert minden szava vagy mulattató, vagy tanúságos volt. Humoros beszédjének tárgya nem a jelen vagy a távollevő személyekre volt irányozva, — lévén nagyon ovatos valakit meg-nem-sérteni, -— liánom a helyzet komikumára genialitásával nagyon ki tudta zsákmányolni, annyira, hogy a bizonyos illető o beszédet végig hallgathatta volna megsórtetés érzete nélkül. Aranynak nálunk laktát családunk legszebb napjai közzé számította. 10 Sátrán: Arany János 145