Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)

Sokszor elszavaltuk a Márton grammatikájában levő „Morgenlied"-et, mely igy kezdődik: „Erwacht in neuer Stárko Begrüsse ich Gott, dein Licht ! . . " s melyet kis nővérem számára, kit német nyelvre is tanitott, ö lefordított: Reggeli ének. Uj erőben ébredve, Uj erőben ébredve, Köszöntöm fényedet Istenem! s műveidre Fordítom szememet. Mily dicsőén kel fel a nap S minden élő uj éltet kap . . . * Már emlitém, liogy Arany szüleim házánál nyugalmas csendes otthonát találta fel. Nagy szorgalommal tanította a kis húgomat, mert igen hálás tanítványa volt, s „Arany bácsi"-jának imádásig tisztelője. A gyermekkori kegyeletes érzés annyira megmaradt nővéremnél Arany iránt, hogy még mai napig is, midőn Arany nevét emliteni hallja, a hálás visszaemlékezés könybe lábbaszt ja a szemét. Szülőim Arany Jánost nemcsak tisztelték, hanem valóságos szentnek tartották . . . [mert, mint] már fentebb előadám, hogy Aranyt legnagyobb ínségében a mészáros és székgazda, egy atyámra Írandó gunyversért, megvesztegetni akarák. Ezt mi Aranytól sohasem hallottuk meg, hanem az illető mészáros ekkép beszélte el magának az atyámnak azon időben, midőn Arany szülőim házához jött lakni: „Hallom, szomszéd ur, Aranyt házukhoz fogadták. Na ennél szebb cselekedetet nem követhettek el." Atyám a mészáros szavába vágva, mondá: „nom látok benne semmi jóságos cselekedetet, mert Arany oly jó tanító, hogy drága pénzért sem fogadhattunk volna szeretett lánykánk mellé jobb tanitót." „Várjon csak, — mond a mészáros — szomszéd ur nem tudja azt, amit csak én, a székgazda és Arany tudunk." Ezután a mészáros elbeszélte egészen a fentebb előadott vesztegetési kisérlotet Arannyal szemközt, ennek válaszát, hogy szerencsétlensége mellett nem akar egyszersmind rossz ember lenni, s befejezó azzal, hogy Arany több, mint becsületes Arany egy szent e mb e r." Atyámat megdöbbentette a mészáros önbevallása és a szó: Arany szent ember . . . IX. [„ÁBRÁNDOZÁSNAK MOND JÓ ÉJSZAKÁT." SZILÁGYI.] . . . Miután mint már fentebb érintem, Arany Jánossal három iskolaszünet alatt egy szobában laktam; szinte hallani vélem a t. olvasónak azon kérdését: minő költeményekot irott Arany ifjú korának ezen legszebb éveiben. 20—22 éves korában? 143