Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)

Az apát tehát leánya veszi magához s így a fiú - felszabadulva a gyermeki kötelesség alól — végképp elhagyja a Kölesér utcai szülői házat. Aranyt tehetsége és lelkiismeretes munkája fokozatosan emeli ki a szegényparaszti rétegből s juttatja kora társadalmában mind feljebb és feljebb anélkül, hogy hovatartozásának tudata elhomályosult volna benne. Késő öregségében, utolsó szigeti nyarán, 1882. június 15-én írja akkor Szalontán tartózkodó unokájának: „Szeretném kedves Piroskám, ha Szalontán léted alatt láttál volna valakit a testvérem szegény ivadékai közül, s ha különösen Jámbor Sándorékkal váltottál volna egy szives nyájas szót, hogy ismernék öreg bátyjokat a harmadik generatioban is és jót mondanának felőled."

6 E sorok jellemzőek a paraszti közösségből kilépő, de attól el nem szakadóra, aki magán érzi közössége figyelő szemét s ezért nem közömbös számára, hogy „mit mondanak" róla vagy ivadékáról azok, akiknek véleménye fontos számára annak ellenére, hogy már messze magasan fölöttük áll. Arany társadalmi emelkedésének következő állomása Szalontán a város pénzarisztokratái, a görög származású Rozványoknál vállalt házitanítói állása. Aranyra alapos műveltsége és öntudatos szerénysége hívta fel Rozványék figyelmét. A kisújszállási évek alatt Török Pálék színvonalas társasága, majd Debrecenben Erdélyi professzorék családi köre — ahova lányuk tanítása fejében ebédelni járt — megismertették a kor társadalmi szokásaival, érintkezési formáival.

7 Szalontai kenyéradói, a Rozványok, kereskedők. 1710-ben kaptak „bolt-helyet" Nagyszalontán.

8 A család, Rozvány György, szülővárosa történetírója szerint a XVII. században Macedóniából származott be; görög kereskedő család. A név Roziáni formában a kecskeméti görög kolónia nevei közt is előfordul.

9 A család asszimilációja nevének alakulásában is hagyott nyomokat, szinte napjainkig. Rozvány György 1844-ben húga 6 HOLLA, 122. 1. 1 VOINOVICH, I. 38. 1. 8 VOINOVICH, I. 53. I. 9 A kecskeméti gör. templom emléktáblájára a történetíró Rozvány György unokája, szintén Rozvány György hívta fel figyelmemet, ezúton mondok érte köszönetet. Az emléktábla feliratát dr. Lukács Géza, a kecskeméti gör. egyházközség könyvtárőre volt szíves lemásolni, segítségét ezúttal köszönöm. I I