Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)

A liívó angyalok nagy harsonájára: De ha súgják neki: i1t a „szalmás üveg" Tüstént azt feleli: köszöntse rám kelmed." E sírverset a 10—11 éves Arany Janika az iskolapad egyik bánytvetett oldal darabjára cpitáfmm gyanánt bevéste, és tanulótársainak feí is mutatta. A tanulók nagy röhögésére lépett be a rektortanító az osztályba. Az epitáfiumot fel kellett mutatni. A rektor komolyan elolvasta egyszer kétszer, azután egy darab ideig önmagában bírálta. A fiúk reszkettek a kitörendő Vulkántól. Végre a rektor kérdi: „te írtad ezt Aianv?" „Én!" volt a felelet . „Jól van fiam, írj máskor is verseket: ez Lecsületedie fog válni!" .Megyeri Ferenc így beszélte el nekem Aiany Janika ezen bravourt tettét. . . . IV. [A SZALONTAI ISKOLA.] A mostan élő ifjabbak nem fogják hinni, pedig igaz való, begy Arany János szalontai gymnasista korában egy ember, egyetlen tanteremben az összes latin'hat osztályt tanította. És ez a tanító, rektor néven nevezve sem volt szakavatott tanító. A debreceni kollégium adta őket három évre az idősebb végzett tanulókból, részint azért, hogy ezek a rektoriális három év alatt egy kevés pénzt gyűjtbossenek maguknak további tanulmányaik •—ügyvédi vagy orvosi — folytatbatására. Ily három évenként váltakozó 20-—21 éves fiatal embertől nem lehetett kívánni, hogy hat latin osztály mellett még szépírást, rajzot, zenét -— ha ezekhez értett volna is -— tanítson. » És még is Arany János ezeket is megtanulta. De kitől? — Csak önmagától, —- jó géniuszától sugalmazva. Tanulótársa, a most is élő Szuthmári István szalontai cipészmester, s volt honvédfőhadnagy 48—49-ből, édesen mosolyogva beszélte el nekem, hogy gyermekkorában Arany Jánostól sem kitűnő tanulását, sem verseléseit, sem igen szép írását, sem szép éneklését a különböző hangnemekben nem irigyeli e, egyedül csak azt, hogy szép oroszlánokat tudott rajzolni. De ehhez is honnan vehette a példányt, midőn a szalontai gymnasiumban azon időben, a fekete számoló táblán és fehér krétán kívül semmi taneszköz vagy rajzminta nem volt? Képeket a puritán reformált község házaiban nem láthatott, — az iskolai tankönyvek az állatok ábráját akkor nem tartalmazták. Valószínűleg valamelyik nemesi címeren láthatta az oroszlánt s ez olég volt az ő geniális eszének, hogy azt utánozva, az én jó öreg bajtársamnak, Szathmári Istvánnak, annak idejében irigységét felköltse. V. [ARANYÉK SZEGÉNYSÉGE.] Az Arany-család viszontagságait terjedelmesebben leírtam „Szalonta történelméhez"-féle művemben; itt röviden csak annyit említek meg, hogy a midőn I. Leopold jogara alá került Erdély, erről kiadott diplomájában 136