Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)

A kántor ós rektor kedvesen lettek meglepetve, s a kis gyermeket megajándékozva bocsátották el maguktól, atyjához azon üzenettel, hogy már feladhatja iskolába. Ezen esemény után nein sokára .Janika foladatott az iskolába, s az elsőséget minden osztályban dicsőségesen magának megtartotta. Midőn Arany az ünnepelt írók közé felküzdötte magát, a fentebb érintett kántor, különben igen jó szívű ember, — nevén Csere József — széltéro dicsekedett azzal, liogy ő fedezte fel Arany János talentumát és minő körülmények között. III. [VERSÍRÁS.] Iskolába feladatva, Arany János tüstént elsőnek tétetett, s az akkor Szalontán alkalmazásban levő Komenszki-féle tanrend szerint, mit újabb időben Boll-Laneester rendszernek neveznek, azonnal segédtanítóul alkalmaztatott. keze alá adatván 20—30 gyermek, a még alig (i éves gyermeknek. Ezen fizetésnélküli segédtanítóság nyomta az ő vállát minden osztályban, hol neki magának is tanulnia kellett. Érettebb korában — mondá nekem —hogy az itteni iskolában tanítva tanult a legtöbbet. Ily nagy elfoglaltatása mellett is ellenállhatatlan ösztön hajtotta őt a verseléshez. A taimlótársai már 8 éves korában rákaptak a zsebét valami versért kikutatni, mert ezek az egész osztályt rendesen felvidámították. Megyeri Forencz Arany Jánosnak mostan is élő tanulótársa beszélto el nekem a következő esetet: Mondja Megyeri Ferenc, hogy ő hetedmagával volt kirendelve Hóvar Csotó Gyuri faluvégi (oláh)cigány kovács, de máskép a „falu vallását követő" eltemetésére. A mint a halott körül lebzselő cigányhad a kántort a halotténeklőgyermekekkel — kik között Arany János is ott volt — közeledni meglátta, iszonyú zsivaj, sikoltás és saját hajuk cibálásában színlelték iszonyú fájdalmuknak kifejezését a nagy veszteség felett. Ezen tragiko-komikus jelenet nagy hatással volt a kis Aranyra', már azért is, mert ók heten csak ót krajcárt kaptak a halott elénekléséért: ezen pedig természetben megosztozni lehetetlon volt. Arany, jó számító lévén, már észből kiszámította, hogy 5/7 rész krajcár esik egy gyermekre; de ezt a kétségtelen számtani igazságot csak úgy tudták mogoldani, hogy Arany Janika meg egy másik szerény társa a pénzhői semmit sem kapott. Ez Arany Janikát nemcsak nem álterálta, sőt hálás elösmeréséül a pompás jelenetnek, még sírverset is írt a kovács-cigánynak, méltányolva pálinkaivási virtuozitását ekképen: „E sírhalom fodi Hóvar Csotó Gyurit, Végsőt fújt szuflája, tett azután murit !" (A következő versekre már Megyeri Ferenc nem emlékezik, csak tudja, hogy az összes kovács műhelyi szerszámok gazdájuk vesztesége felett különféle, fülsiketítő, sivító, recsegő, ütő, nagyon ziháló hangokban adnak kifejezést; azonban a következő versszakokra még emlékezik:) „Mert oda gazdájuk, nem tér többé vissza: A pálinkát tőle a föld pora issza. Oda se hederít a feltámodásra, 135