Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)
üldözte postaexpedítorban, aki pedig fölismerte fiatal, barátja nagyrahivatottságát. Kicsit talán fiatalkori önmagát látta, a szűk keretekből kitörni akaró Aranyban. S mert becsülte, szerette, igyekezett megmenteni saját keserű sorsától. Mindent megtett, hogy képességeinek megfelelő állásba segítse. A 19 éves Aranynak egyetlen munkalehetőséget régi iskolája ígért. 14 éves korában már mint praeceptor tanított benne. Most a correetorságért folyamodott. „Tanító a rector után, de több fizetéssel és több önállósággal, mint a többi altanítók" — magyarázza önéletrajzi levelében. 3 Kérésével Balogh Péter espereshez fordult, de az kereken kijelentette: „Szalontán komédiás nem lesz tanító." Pápai nem hagyta annyiban a dolgot. Elment a rectorhoz, Madas Györgyhöz, majd végiglátogatta a presbitereket, sőt magát az esperest is újból felkereste. Itt a kevésbeszédű embert elöntötte a saját tragédiájának keserűsége: „Legjobb tanuló voltam az enyedi kollégiumon. Egy ifjúsági hibámért nekem meg nem bocsátottak. A méltatlanság felingerelt. Katona lettem. Most semmi vagyok, egy részeges." 4 Pápai szavai úgy látszik elgondolkodtatták Balogh Péter esperest., mert még az év őszén szám feletti correctorként, alkalmazta Aranyt. A következő év, 1837. Szent György napjától pedig már rendes corrector évi 600 frt. váltópénzzel. Lakása az iskola épületében lenne, ha elődje még bent nem lakna. így egyelőre a Külesér utcai kis ház lakója marad. Sára nénje gondozza őket apjával. Arany 1837. aug 8-án „Kötelező írást" ad nénjének: „Minthogy egyrészről hivatalos foglalatosságim, más részről pedig nőtelen életem nem engedik, hogy öregségre jutott édes Atyámnak gondviselését és ápolgatását teljesítsem: tehát annak lelki esméretes teljesítését bízom testvéremre és férjére oly feltétellel, hogy ámbár az édes Atyám öröksége törvény szerint csak engem illetne, mint fiút, mind azáltal ha a' fent említettek édes Atyámnak haláláig lelkiisméretesen gondját viselik. . . minden, a mi örökség szerint marad, osztályra fog menni közöttünk, úgy hogy mindennek fele enyim, fele testvéremé legyen." 5 3 Aranv János—Gyulai Pálnak. Arany János Hátrahagyott Versei. BP. 1888. XLIII. 4 ROZVÁNY, 141. 1. 5 VOINOVICH, I. 49. 1. 10