Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)

41. Rozvány György Rozvány Erzsébetnek X. Szalont a aug. II 1809. Szeretett Nővérem! Mintegy öt nappal ezelőtt irtam Neked, - reményiem vetted levelemet. Az abban érintetteket ismételni nem akarom. Most csak annyit írok, hogy egészségesek vagyunk, és hogy ha kocsim Nekod, s egyszersmind a tisztelt Arany családnak Váradról ideutazásra szolgálatot, tohet, örömmel teszek rendelkezést, hogy Váradon a kocsim az indóház előtt megérkezésiekre várakozzék, s hogy ezen még az nap Szalontára kijöhessetek. — Válaszodat várom, s csókollak. Add át tisztelt Afrany] családnak üdvözletünket, vagyok szerető bátyád Rozvány Gyförgy]. 42. Arany Jánosné Rozvány Erzsébetnek Pest augusztus 27. 1809. Édes Bettám! Most csak néhány sort, meg nyugtatásodra hogy meg kaptam a harmincz forintot. Majd be számolok véle ha mindent rendbe látok, vagyis ki fizetem a ki fizetendőket. Szegény kicsink ágya melett írom e sorokat; csakugyan be következet a mitől anyira retegtem, a viszaeséstől. Irtózatos! Látnád csak milyen álapotban van. Alig hihető, hogy ki birja, kétségbe esik a nagy Apa. Nem tudom mi vár ránk. Lelkem Bettám! ne háncs te engem a bocsánat kéréseddel, azt én tehetném inkább; feledjünk mindoirporeznyi kelemetlenséget, legyünk a régi. Ugy is ki tudja meddig szerethéffük egymást..'! ne roncsuk el a régi jót. Ez a piezi itt kínlódik, az ember lelke majd meg hasad érte, bátyád desperált Laezink hasonlóul, én alig bírom már képzeld helyzetemet! Csókolom jó Néném kezeit veled egyűt ezerszer a sírig híved Aranyné. 43. Arany Jánosné Rozvány Erzsébetnek Pest janu. 22. 1870. Lelkem jó Bettám! Tizenegy óra este, de még is írok néhány sort megnyugtatásodra. Szegény betegünk, már jobban van egészen. Az operáczió után való nap ropant láza vélt, ami négy napig egyformán tartót . Hála érte a gondviselésnek már el mult, de folytonosan gyenge; lehet az ágygban való lét okoza, de lehet, hogy a hoszas nagy szenvedéshez tartózik még ez is. Bár mi legyen, de beteg. Mikor lesz szabad föl kelni, még nincsen el határozva. Látnád meg csuk most! el csodálkoznál menyire oda van szegény jónk! Kajdacsi kétszer jön naponta, be kötözni a sebet. Kovács ritkábban, de még is elég sűrűn. Nagy gondot fordítanak rá. Ropant udvarias, Nem mi kértük az el jövetelre, mások, igen sokan ostromolták, hogy jöjjön, Eötvös Deák jártak rá mint egy köteleségszerűen erölteték a meg látogatásra. Ránk 111