Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)

-nézve egészen váratlan vólt, ugy a meg jelenés mint az operáczió kinos borzasztó este vólt biz az édes Bettám! nem kívánnám még egyszer látni a hideg borogatás[t] három nap és éjei kellett teni; a sujjos vólt rám nézve minden négy ött perczben meg újítani, nagyon ki vóltam merülve, de majd csuk ki pihenem már magamat, csak a Mindenható egy ujjabb bajjtól óvjon már meg benűnket! Sok vólt rajtam egy év-alatt, a mit ki kellett állanom És a jó Isten adot hozá erőt, Álldasék érte szent neve!!! Köszönöm a jó kolbászt, csókold meg kedves Néném kezejit érte; de hát minek jártok ti az alkalom után nem kívánom én azt lelkejiim; most is sokkal vagyok adósod. Jaj be jó a sok jó befőzöt a mit küldtél! Szegény betegem minden nap eszik egy egy adagot belőllök vegyesen. A mint edig nem ehető, most igen jó ízűeket eszik csakis azt és egy parányi levest eszik esténként, délben levest és egy falat pecsenyét, néha pár falat zöldséget: De hát az a te fej fáj jósod ismét olyan nagy erővel rohant meg? Lásd, hogy nem kerülheted az alapos kúrát; mi lesz az életed, ha elhanyagolod magad. Tudod mit mondot Kajdacsi ? Azt nem szabad feledned. Többet nem irok, iszonyú bágyat vagyok, alig bírom a penát. Elég jól vagyunk mindnyájan, ki véve kedves betegünket. Isten áldjon kedvesem, üdvözöld kedveseidet, jó Néném kezeit csókolva veled együt a sírig híved Aranyné. 44. Arany Jánosné Rozvány Erzsébetnek Pest feb. 5. 1870. Drága jó testvér! Köszönöm résztvevő tudakozódásod; tudom szívből eredd. Szegény betegünk jobban van, de nem jól. Föl jár egész nap, de saját szobájából még nem volt ki, seminémű dologban. Az utszaji nagy szobában van ősz ólta, a melyben te utólyára laktál. Igen jól fűlikadért költözött oda. Ez igen szerencsés gondolat vólt a bokövetkezet clólgokután. A sebb terjedelemre nem nagyobb egy krajczárnál, de a mélységet nem lehet tudni, hogy milyen mélyen van. A bebegedésről még szósem lehet, még aztsem tudni, hogy ez mikor lessz lehető; folytonosan tisztul szépen. Nem képzelhető hol fért meg az a sok mat éri ja, csak most lehet el gondolni, hogy mennyi kínt okozhatott ez a sok minden a mi már ki takarodott. A kötés mindég egyformán tőrtónik, tépésre a meg kezdett kenőts, kétszer napjában regei az öreg ur, este én végzem csak akor van kivétel, ha Kovács meg látogatja; az délben szokot történi. Most már jobb étvággyal eszik és jobb színben is van, az alvás is elég nyugot. Némely hivatalos dologban intézkedik is már. Rónay ural most föl jár a „szent atyaságra". Jó volna bíz az édes lelkem ha k'öztűn[k] lehetnél! hely ki vagyok fáradva a sok beteg ápolásban. Az csoda, hogy ígyís vagyok: sok vólt ez egy folytában, de a jó Isten csak adot még edig erőt. Három négy nap ólta nem jól vagyok, hol fázom hol foróságom van, nem tudom hogy hogy végződik. Laezínk jól van Piroska meg olyan kövér, hogy alig birja magát, és nagy hamis . . Hogy vagy ? hogy kedves jó Néném ? írjál mielőbb és minél többet. Az én istenem álldása legyen rajtatok Isten legyen velünk őrizen ujabb bajtól! Csókold meg jó Anyád kezét és téged ölel nénéd Aranyné. 112