Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)

körül s együtt használhatják a fürdőket. Az óta is mióta Piroska beteg, épen ugy számít erre, mint előbb. Mert mihelyt a betegség megfordul s a kis beteg legalább az ágyból fölkelhet, apám és én elindulunk fürdőbe. Már is mentünk volna, ha a baj közbe nem jő. S akkor anyámnak igen jól esnék, ha nem kellene egyedül maradnia, hanem itt volna kegyed s társalog­nának és szórakoznának együtt. Ha körülményei engedik, kérem anyám nevében is, jöjjön fel még e hóban. Mihelyt Piroska jobban lesz, s mihelyt kegyednek nem kell azon kellemetlen és szomorú állapotra jönnie, hogy nehéz beteget találjon a háznál, rögtön meg fogjuk irni. Ha pedig a betegség más véget érne akkoi arról még nem lehet előre gondolkozni s tervezni. Mindenesetre igen kérem hogy lehető hamar, ha lehet még posta­fordultával értesítsen bennünket, csakugyan megváltoztatta-e szándokát, jöliet-e vagy nem. Mert akkor mi valamelyikünk meg egy [n vége hiányzik] 36. Arany Jánosné Rozvány Erzsébetnek Pest junius 11. 1869. Szeretett Bettim! Kaptam leveled, azonnal válaszolok rá. Az ón kedveseim a jövő hét valamelyik napján mennek, hogy épen pontosan meg nem írom, oka mert a nap még nincsen meg határozva. Minél közelebb jön az idő, anál jobban érzem az el válás fájdalmát. Koten két világ részben; és mindketen gyógyulni. Férjem ós fiam, mindenem a mivel bírok az életben! Jöjj édesem! akar mikor akarsz, minél előbb jössz, a fürödő idényre annál jobb minél előbb. Rám nézve bóldogság lesz az itteni lételed; mint testvért várlak, a kiért nem kell semi olőkészületett teni. .Miért nem jön föl az én kedves jó Néném is? Óh be szívesen látnám! Egéséges-e ő most? adja Isten hogy a [így!] legyen! tarosa meg ött még nekünk kik őtt ugy szeretjük s tisztelyük. Többet nem írok ez utal, csókold meg áldott kezét jó Anyádnak helyetem a kis Elával együt. Téged lelkéhez ölel mindég szerető nénéd Arany Jánosné. 37. Arany Jánosné özv. Rozvány Józsefnének Pest julius 10 1869. Igen tisztelt kedves jó Nőném! Igen fáj az nékem, ha csak egy percre is el hitette magával, hogy az. én jó Bettámat talán untam vólna. Legyen meg győződve róla édes jó néném, hogy vele az életet le élni is, részemről bóldogság vólna. Kérem hát jó Angya­lom legyen e felől egészen nyugott, és engedje őt itt lem, a már meg kezdet orvosi rendoletot folytathatni! Kedves drága kezejit jó gyermekeivel együtt csókolja a sírig mély tisztelője Arain- Jánosné. 108

Next

/
Thumbnails
Contents