Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)

ez előtt egyetlen leányunkat ragadta el a halál, most egyetlen fiunktól leszünk meg fosztva. Ugyő borzasztó napjajink voltak, de talán Isten meg ment az utóbbi csapástól. A fojamodást még harmadikán be adta férjem, kérve a megváltási engedélyt; az első végzésben az igazolási bizonnyitvánt kívántak, azért Szalontára kellett írni, azt ismét más fojamodással be adni. Nem vólt nekik elég bizonyíték a Doktori diploma, a Kurjátóli bizonyítvány, kereszt levél, mondom nem vólt elég bizonyság mind ez, hogy kétszer már ígazólva vólt; Szalontárói kellett hozatni, o vólt aztán nekik a hiteles. Most hát minden órán várjuk a rendeletett, hogy vigyük a pénzt, a megváltási díjtt. Nagy rántás lesz biz ez angyalom, de csak Isten férjem életétt, és egéséget tarcsa meg majd esalc ki gázolunk ebből. A múltkori leveledben kérdezősködtél a jó nagyságáról; gyengébb bíz ő most, mint vólt bár mikoi. A kolerában vólt ő is, igaz, hogy kis mértékben, de még is az utó maradványátt most is érzi. Őrizé meg pedig Isten azt a drága életett még egy idejig, hogy boldogítsa azt a sok szegényt, a kik az ő adományajiból élnek. Ismét egy szép bizonyság az ő szép lelkéről. Harmadikán Laczimért küld, hogy egy szóra kéreti. Roppant nagy kérelmek közt el mondja hogy neki egy nagy kérelme van Laczihoz, de még meg nem igéri, hogy kérelmét lelyesiti, adig meg sem mondja. Mi vólt természetesobb, mint rá szavát addni; akor mondja aztán, hogy engedjük meg neki azt a boldogságot, hogy Lacziért, ő fizethesse le az ezer forint ott. Nem fogja azt soha senki meg tudni, csak ő, és mi. A log nagyobb hálával meg köszöntük, de el nem fogadhatok. Sok sok olyan ember van akik ara igazán rá szorultak, a kiket ő most ebben az Ínséges évben táplál; sokai jobb ha ezt is olyan félére fordítja. Meg ható volt Bettám, ugy sírt mint a gyermek, ugy kért az el fogadásra. Mondd meg, hol találsz ilyen jelemet t? Csengeryék is a leg nagyobb részvétel osztoztak aggodalmainkban, ésminden ösmerős. Róllok és a többi ösmerősökről is kérdezősköddtél. Ők most igen boldogok; ropant jövedelmek van, salioz képest költenek; gyakran adnak ebédet és vacsorát, szóval elik az öletett. De azért mindég a régi jó emberek. Szatmáryék is meglehetősen el feledték már a csapást; jönnek mennek mindenhova. A lyányok még mindég csak lyányok, nem is halik semi hogy történjen valami változás. Morócz Erzsit ugy emlékszem, hogy irtam vólt a tavaszai, hogy falura küldte az orvosa gyógyulni. Nem csak meg gyógyult r férjhez is ment. Egy szép fijatal emberhez. Károly uradalmában ispán. Esküsznek a hólnap végén. Moróezné most is fekszik, nagy vér fojása van. A leg nagyobb csendben akarják meg tartani az esketéstt. Itt vólt Erzsi tegnap, nagyon víg és nagyon bóldog. Garay Gizela is lejány, jól vannak, nem történt rajtok semi változás. A Gyulay árvák melett az a kisasszony van fojtonosan, a ki az őszei meléjek ment. Nagyon meg vannak véle elégedve. Ilorvátné régen fekszik; az a baja van a mi Moróeznénak. .Meg látogatam a mult héten; nagyon meg soványodott. Mindég beteges, miólta a jó testvérét el vesztette. Most látnád a gyermekeit! most csodálkoznál el rajtok. .Most veszem észre, hogy fogytán van a papirom és még az én anngali [igy!] jósságu nénémről nem is tudakozódtam; reménylem jól van, adja Isten, hogy ugy légyen veled és vel[e]tek együt. Csókolyuk neki a kezét, néked pedig jó lelkem azt a szép piros arezodatt. írjál mi elébb és minél többett a téged szerető Aranynónak. ior>