Rásonyi László: Stein Aurél és hagyatéka (A MTAK kiadványai 18. Budapest, 1960)
14 hatalmas méretű, IV. század előtti időből származó stucco-reliefek tették nevezetessé ezt a felfedezést. — Khotan és Kásgaron át az orosz-turkesztáni (mai kirgizisztáni) Os, illetve Andidzsán városig folytatja útját gyalog és lóháton Stein, s itt végre vasútra bízhatta a British Museumnak szánt 12 nagy ládát. 4 7 1901 július 2-án Londonba érkezett. Az előzetes jelentés megírása után azonban kénytelen volt visszatérni Indiába, ahol, mint tanfelügyelő (Inspector of the Schools in the Punjab), sokkal nagyobb mértékben volt elfoglalva, semhogy komolyan tudott volna foglalkozni expedíciójának anyagával. Végre 8 hónapi szabadságot kapott az indiai kormánytól, visszatért Londonba, s ott idejét jórészt a British Museumban töltötte. A Royal Geographical Society 1902 június 2-i ülésén nagysikerű előadásban számolt be útjáról, elsősorban annak földrajzi eredményeiről. 4 8 Ugyanebben az évben a hamburgi nemzetközi orientalisztikai kongresszuson is beszámolt útjáról. H. Cordier, a francia delegátus, kiváló sinológus szavainak hatása alatt és javaslata alapján a kongresszus határozatot hozott, amelyben köszönetét fejezi ki mindazon személyeknek (a kásgari angol és az orosz főkonzulnak, a kínai kormányzónak, Pan Darin-nak stb.), továbbá az indiai kormánynak, akik Steint nagyszerű eredményeinek elérésében támogatták. A kongresszus továbbra is kéri a hivatalos szervektől, hogy tegyenek meg mindent Stein munkássága érdekében a jövőben is (Verhandlungen des XIII. Internationalen Orientalisten-Kongresses. Leiden, 1904. Ss. 85-87.). Részletes útleírása 1903-ban jelent meg, 4 9 a magával hozott anyag számbavételét, feldolgozását tartalmazó nagy munka, az „Ancient Khotan" meg még később, akkor hagyta el a sajtót, amikor Stein már ismét Belső-Ázsiában járt. 4 0 * Első útjának eredményessége ellenére is sokat kellett Steinnek küszködnie, míg második útjára elindulhatott, annak ellenére is, hogy útjai a katonai fontosságú földrajzi földerítés szempontjából is eredményesek voltak. Előbb mint tanfelügyelő, azután meg — 1904-től — mint az Északnyugati Határtartomány és Beludzsisztán régészeti felügyelője (Archaeological Surveyor, North-Western Frontier Province and Baluchistan) volt megnyomorítva adminisztrációs munkával, miközben éppen az ő eredményeinek a hatása alatt egymásután léptek a porondra a németek és a franciák, mint Kelet4 7 Preliminary Report on a Journey of Archaeological and Topographical Exploration in Chinese Turkestan. Publ. under the authority of H. M's Secretary of State for India. 4°, 71 pp., with 16 plates and 13 photos. London, 1901. 4 8 A Journey of Geographical and Archaeological Exploration in Chinese Turkestan. The Geographical Journal XX (1902), 575 — 610. — Ugyanezt közölte még az Annual Report of the Smithsonian Institute for 1903, pp. 747—74. 4 9 Sand-buried Ruins of Khotan. Personal Narrative of a Journey of Archaeological and Topographical Exploration in Chinese Turkestan. London, Fisher Unwin, 1903. 504 pp. — Stein ezt a művét fivérének ajánlotta. Második kiadása: London, Hurst and Blackett, 1904. — Magyarra fordította Halász Gyula: Homokba temetett városok. Bp.; 1908. XXIV 326 1. (Magyar Földrajzi Társ. Könyvtára 10.) 6 0 Ancient Khotan. Detailed Report of a Journey of Archaeological and Geographical Exploration in Chinese Turkestan. Vol. I—II. Oxford, Clarendon Press, 1907. XXIV + 621 pp. + CXIX plates. „To the Memory of Colonel Sir Henry Yule . . . my journey on which his works were my best companions" — írja az ajánlásban Stein. Munkatársai között van Chavannes (a kínai dokumentumokról), Thomas (a tibeti emlékekről), Lóczy (a homok és löszről).
