Rásonyi László: Stein Aurél és hagyatéka (A MTAK kiadványai 18. Budapest, 1960)
15 Turkesztán kutatói. Meglehetősen keserű hangon ír Stein még 1906-ban is minderről, mikor a feszültség már fülengedett benne, hiszen már ismét ott volt a sóvárgott kutatási területen. Duka Tivadarnak, londoni öreg barátjának írta a következő sorokat: „Camp Lop, szept. 19. 1906...Sok küzdelem árán sikerült kicsikarni a kormány közegeitől eszközöket és engedelmet kínai-turkesztáni kutatásaim folytatására. De a hatóságok szükségesnek tartották késleltetni elindulásomat, oly feltételeket kötvén ki, melyeknek teljesítése egészségem kockáztatásával egy egész évbe került. . . . E késedelem folytán küzdenem kell most sok német és francia vetélytárssal, éppen azon a téren, melyet áttanulmányozni évek óta feladatomnak tartok." 5 0 Különleges érdeme Steinnek, hogy akkor is, amikor azt a lehetőséget, hogy a számára oly kedves belső-ázsiai régészeti és művelődéstörténeti problémákkal foglalkozhassék, azzal kell megvásárolnia, hogy a hivatalos körök által rárótt térképezési feladatok szolgálatába állítsa idejét és energiáját, — akkor sem veszti el önmagát e számára másodrendű munkában, hanem mindig tud még erőt meríteni az őt fűtő tudományos lelkesedésből az eredetileg kitűzött nagy célok felé való haladáshoz. Mint Stein aktivitását ismerve elképzelhetetlen is lenne, a türelmetlen várakozás évei sem voltak nála meddők. Mint régészeti felügyelő India régészetének a történetébe is jó munkával írta be a nevét: a Kohat, Banu, Hazára, Káfirkot stb. kerületek vagy vidékek régészeti emlékeivel és történeti földrajzával foglalkozik, bejárja a Mahaban hegyláncot, s a Nagy Sándor hadjárata alkalmával emlegetett Aornosz hollétét igyekszik tisztázni. 5 2 A II. expedíció költségeit az indiai kormány és a British Museum vállalták, s Stein ismét sokat köszönhetett Lord Curzon-nak, Deane ezredesnek és India régészeti főfelügyelőjének, Sir John Marshall-nak. 1906 április havában a Szvát és a Pandzskora folyók völgyén, Nagy Sándor hajdani útvonalán, majd a 4620 m magas Darkót-hágón kel át. A Pamiron át azt az útvonalat igyekezett használni, amelyen 747-ben egy kínai hadoszlop tört be Indiába, Gilgit-be. 5 3 A Csicseklik-fennsíkon át ismét Hiüen Cang nyomán halad Kásgar felé. Amig a nyári hőség lehetetlenné tette a sivatagi kutatást, a mellé beosztott hindu térképezővel, Raj Rám Szingh-hel együtt a Kven-Lünnek Khotantól délre fekvő gleccseres szakaszát térképezte. Szeptemberben azután hozzáfogott a sivatagi romok feltárásához. A khadaliki romok között stukkótöredékek, tempera-festmények, szanszkrit, kínai és khotani (régi iráni) nyelv emlékei (kéziratok), tibeti nyelvű fatáblák és T'ang-kori pénzek kerültek elő. Az újrakezdett niyai ásatások meg háztartási tárgyakat, textilféléket, építészeti fafaragványokat, kínai és kharósthi dokumentumokat hoztak napfényre. Egy helyiségnek a padlója alatt kisebb levéltár maradt meg, az iratok bontatlan pecsétekkel. A pecsétek igen sokszor hellenisztikus gemmák hatását mutatják. Stein Aurél felfedezései nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a gandhárai művészet hatásának a mértékét, jelentőségét kellően értékelhessük. Ez a művészet Baktriában alakult ki. 6 1 Akadémiai Értesítő 1907 : 53 — 54. 6 2 Report on Archaeological Surwey Work in theNorth-West Frontier Province and Baluchistan for the Period from January 2nd, 1904, to Marcii 31»t, 1905. Peshawar, 1905. — Note on the Routes from the Pánjáb to Turkestan and China, recorded by W. Finch (1011). Journal of Panjab Historical Society VI. 6 3 A Chinese Expedition across the Pamirs and Hindukush A. D. 747. The Geographical Journal 1922.
