Rásonyi László: Stein Aurél és hagyatéka (A MTAK kiadványai 18. Budapest, 1960)

13 a kínai zarándok, Iliüen-Cang útleírásának

4

1 több pontjával. A nagy buddhista zarándok, akitStein félig tréfásan, de nagy tisztelettel ,,védszent"-jévé választott, 649-ben a Pamír délkeleti vidékén keresztül tért vissza Indiából Kínába. Kásgarban G. Maeartney-nek, a sok utazó által hálával emlegetett angol konzulnak a vendége volt Stein. Az orosz főkonzul és a kínai hatóságok is segítségére voltak az újabb előkészületekben, így azután szeptember közepén felkerekedhetett Khotan felé. Útjában oázisról oázisra erősödtek a kétségei azoknak az „ismeretlen írású" kéziratoknak és blokknyomatoknak az eredetiségét illetően, amelyek állítólag valahonnan a karavánúttól északra, a sivatagban rejtőzködő rommezőkből kerültek ki. Khotanban azután, pár hónappal később sikerült lelepleznie a hamisítót, Iszlám Akliunt és útját vágni a további hamisításoknak. — Közben fontos geográfiai feladatot vállal: öthetes túrán térképezi a Kven-lünnek Khotantól délre emelkedő, addig még ismeretlen részét, a Jurung-kás felső folyását és forrásvidékét, 6-7000 méteres hegyláncokat. December 7-én azután megkezdi sivatagi archacológiai felderítő útját. Fontos felfedezéseket tesz Dandán-öilik, Ravak, Niya

42 és Endere rommezőin. Kis buddhista szentélyek falmaradványai kerültek elő a homok alól a legtöbb helyen, Buddhát, Bodhiszatvákat,

4

3 életükből vett jeleneteket ábrázoló tempera-festményekkel a falakon. Maradtak fenn olyan festmények is, amelyek a Hiiien-Cang által említett, s ottjártában, a VI. században hallott helyi legendákat ábrázolnak! — Ott, ahol a Niya folyó belévesz a sivatagba, nagy épület romjait találta Stein. A falakat a talajszinthez közel a szél eróziós munkája csaknem elfűrészelte. Az összedőlt falak és a homok alól mintegy 200 darab írásos fa táblát szedett ki, a január-februári hidegben dermedt ujjakkal; óvatosan, hogy föl lehessen jegyezni minden írásos emléknek a relatív helyzetét, mert ez hozzásegíthetett az egyes darabok időrendi és tartalmi egymáshoztartozásának a megállapításához. Ezek a táblák a nagy szárazságban jó állapotban maradtak meg, s legnagyobb részük kharósthi

4

4 írású volt. Még egy tucat régi épület romjai alól kerültek ki kharósti írású és kínai dokumentumok, részben bőrre, részben fára írva. Később még Endere, Miran, Lou-lan romjai között és a Kuruk-darja deltájában levő rommezőn is. Mindezek az emlékek igen régiek, hiszen az említett városok már a IV-V. században elhagyottakká váltak. — Mikor február 14-én elhagyta Stein ezt a rommezőt, tisztában volt azzal, hogy maradtak ott még elszórtan feltáratlan romok, sőt rommezők. — Endere köralakú erődje, templomfülkéje, szanszkrit és tibeti dokumentumok feltárása után visszafordult Stein Nyugat felé, s a Kerija folyó mentén mélyen behatolt a sivatagba, Kara-dong romjaiig, majd a ravaki nagy sztúpáig.

4

5 A gandhára

4

6 művészettel rokon, 4

1 Stoin hagyatékában a legtöbbször használt könvvek közé tartozik mind a Stanislas Julien-féle (P.j 1857—58), mind a Beal (Si-yu-ki, Lo„ 1884) és Wattcrs-féle (Lo„ 1905) kiadás, illetve fordítás. 4

2 Archaeological Diseovcries in the Neighbourhood of the Niya river. JRAS. 1901 : 369 — 72. — Archaeological work about Khotan. JRAS. 1901 : 295 — 300. — Note on topographieal work in Chinese Turkestan. Gcographieal Journal 17 (1901), 409—14. 4

3 Bodhiszatva — lény a tökéletesedés útján. 4

4 A kharósthi-írás arameus eredetű régi indiai írás. A többi indiai írással szemben balfelé haladt ; a korai prákrithoz közelálló nyelv rögzítésére használták. A klasszikus szanszkrittal szemben — mely a szent könyvek és a iegfelsőbb kasztok nyelve volt — , a prákrit a nők, az alsóbb kasztok, a közbeszéd nyelve volt. Már Asoka király (i. e. III. sz.) ediktumai kh-írásúak. 4

5 sztúpa — buddhisztikus relikviák fölé emelt kupolás szentély, í 11. torony. 4

6 L. alább, a II. expedícióval kapcsolatban.